Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Merényi Krisztián: Kutyatámadások /Meg-megtörténtek/
Merényi Krisztián Kutyatámadások Pestimrén olvasok le a csúszós jégen... ráadásul ónos eső esett. Csengetek, senki, csak a vasketrecéből épp kiszökött kaukázusi juhászkutya őrjöng a kerítésnél. Már a következő címre koncentrálok, de azért kicsit még hergelem a fenevadat - hosszú a kerítés. Egyre cifrábbakat mutogatok, már egész eksztázisba esek, amikor vége lesz a kerítésnek. Hiányzott vagy két méter anyag. Szemtől szemben a dühödt fenevaddal. Ugrik felém. Hátravetem magam. Szerencsére havas fűre huppanok. Rúgkapálok, mint egy feldöntött csótány. Forgok, amerről épp támadni próbál. Belekap a bokámba. Persze, nem érzem, az ijedtség a legjobb fájdalomcsillapító. Megúszom ennyivel. Később visszatérek az oltási papírokért. A kreol úr még bocsánatot sem kér. * * * Csepelen haverom segít leolvasni. Kihalt zsákutca, árterületszaga van. Néhány telek és házikó azért akad. A Duna felől két fehér valamit látunk közeledni. Sietnek, mintha kíváncsiak volnának. Ezek kuvaszok. Haverommal felkapaszkodunk a legközelebbi fára. Elég bőszek. Ha lerángatnak, nem sok marad belőlünk. Egy öreg szalad felénk:- Jaj! Fiatalemberek másszanak feljebb, meneküljenek, mentsék az életüket! A bácsi igyekszik visszaparancsolni kutyáit, de azok gazdájukba is belebelekapnak. Véres kézzel csak betereli őket. A szomszéd kijön panaszkodni:- Ezekkel nem ez az első! Az öreget kétszer csaknem széttépték, mégsem altatja el őket, nincs senkije rajtuk kívül. Múltkor egy kisgyereket szedtek le a bicikliről. Aztán kiszaladtunk kapákkal, ásókkal. Végül a ráborított bicikli mentette meg az életét. * Szeretek három kutya miatt a rákoscsabai Vértes utcába járni. Mindegyikhez bármikor, vakon bedughatom a kezemet a kerítésen. Nyalakodnak, hálásan csóválják farkukat. De az utca végén él a megrontó, a szikrázó szemű vad, amelytől még csengetni is alig merek. A kerítésrácsot rágja, amikor meglát. /Meg- történetek/
