Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Merényi Krisztián: Kutyatámadások /Meg-megtörténtek/
Kutyatámadások Fajtájukat tekintve a jámbor ebek: pit buli, dobermann, kuvasz, a vad viszont skót juhász. * * * A munkanap utolsó leolvasandó ingatlanján egy sunyi tekintetű tacskó és valamilyen nagyobb kutyakeverék néz velem farkasszemet. Degenerált küllemű: tur-csi, rövid fej, vékony lábakon asztalformájú test. Mozdulataiban kiszámíthatatlanság és bizonytalanság. Reszelősen ugat. Kovászna néni nyit ajtót.- Jöjjön csak, ne féljen, Fifíke soha nem harapott meg senkit.-Általában minket, leolvasókat szoktak először felavatni.- Jöjjön nyugodtan, a légynek se tudna ártani.- Fifíke pár centire a bokámtól egy hangon, folyamatosan morog. Rosszat sejtek. Hirtelen fájdalom az Achilles-inam környékén, mintha egy ezerwattos villanypásztor csapott volna belém. Fifíke már biztonságos távolságban, bűntudatosan szaglássza a földet. Kovászna néni, mit sem lát az egészből, elégedett arccal vár a kapunál, mintha csak azt mondaná: „Ugye, megmondtam, hogy Fifíke nem bánt senkit?” * * * Budai villa. A házvezető néni nyit. Mondja, hogy nyugodtan bemehetek a külön telekrészen elhatárolt vízaknához, ahol a nagytestű kaukázusi él.- Biztosan el van zárva?- Igen, még reggel a gazda csukta be.- Lehajolok az aknafedőhöz, akkor látom, hogy a vaskerítés ajtaja nyitva. Jön felém az állat. Leolvasó botommal próbálom távol tartani. Hörög, rágja a fémbotot, mint valami falánk cápa. Segítséget kérek a házvezetőnőtől:- Jöjjön, azonnal!!!- Nem tudok, engem már megharapott! Az utolsó pillanatok egyikében, valami csodamozdulattal átlököm magam a hegyes kerítésdíszeken, és belevetem magam a három méter mélybe. A feljelentéskor megtudom, hogy a kutyát nem tudta még állatorvos beoltani; csak pisztollyal, távolról. Az arab házigazda fiaival fenyegetőzött. Még ő volt felháborodva. * * * Hűvösvölgyi út. A nyitott kocsikiálló felől lohol felém a feldúlt pit buli. Elé- tartom a leolvasó botomat, de hiába, majdnem az autók alá kergetnek. Terepjáró hajt ki, benne kishazánk ismert büvésznője. Rám néz, legyint és elhajt. Mozdulatából világos, hogy kutyáit engedi szórakozni. Hisz a leolvasó nem ember - valahol a puhatestűek szintjén lehet-, némi pénzért a sztárügyvéd tisztára mossa az esetleges, jelentéktelen halálügyet.
