Irodalmi Szemle, 2008

2008/2 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (20)

Magyar lira es epika a 20. században (20)

Amikor a hajótörött Gulliver partra vergődik a hinek szigetén, még nem is sejti, hogy a tökélyre fejlesztett technikai civilizáció paradicsomába került, afféle kommunisztikus társadalomba, ahol nem ismerik a pénz fogalmát, ahol az embernek nincs állandó lakhelye, mert bárhová bármikor beköltözhet, ahol nincsenek templomok s a házak mind egyformák, ahol mindenki típusruhában jár, látótelefon segítségével kommunikál, ahol a járművek észvesztő sebességgel közlekednek, ahol van mozgójárda és magától nyíló ajtó, ahol ha a telefont nem veszi föl a hívott, „az üzenetet a készülék felveszi, szalagra rögzíti, és bármikor lehallgatható” (lám-lám, hiszen ez az üzenetrögzítő!). Minden logikusan és racionálisan működik, a legmagasabb rendű civilizáció olajozottságával, Gulliver mégsem képes megérteni ezt a civilizációt, nem tudja fölfedni titkát és lényegét. A hinek viszont egy mukkot sem értenek abból, amit Gulliver szeretett angol hazája általa a legtökéletesebbnek tartott civilizációjáról elmond nekik, s belohinnek tekintik, ami azt jelenti, hogy mint idegen, egyelőre csak tanulja a hin társadalom törvényeit és szokásait. A hinek tudják, hogy mire van a nemi aktus, de fogalmuk sincs arról, hogy mi a szerelem, s hogy mielőtt a nemi aktusra sor kerülne, miért kell a férfinak udvarlás címén mindenféle zagyvaságokat összehordania ahelyett, hogy rögtön a tettek mezejére lépne. A kórházakban hipermodern eszközökkel gyógyítják a betegeket, de ha valaki gyógyíthatatlan beteg, azt „megszüntetik” (lám-lám: euthanázia!)', hogy ne kelljen fölöslegesen szenvednie, testének összes porcikáját pedig hasznos célokra dolgozzák föl. Nem értik, mi a gyász és szomorúság, azt pedig végképp nem, hogy a halottakat Gulliver hazájában, ahelyett, hogy hasznosítanák, mért földelik el. Számukra minden vagy kazo vagy kazi. Minden, ami konkrét, racionális és értelmes, az kazo, ami elvont, fölösleges és értelmetlen, az kazi. Képtelenek megérteni, hogy mi a lélek és mi szükség van rá, s arra a következtetésre jutnak, hogy az angliai ember összes nyavalyája és nyomorúsága abból származik, hogy lelke van, ami nem egy konkrét dolog, hanem fantazmagória.

Egy idő után Gulliver úgy érzi, hogy meg fog őrülni, s kikönyörgi, hogy költöztessék a tökéletlenek, a behinek kőfallal elkerített kolóniájára. Úgy véli, végre normális emberek közé került, de hatalmasat kell csalódnia. A behinek kolóniája maga a vegytiszta dadaizmus. „Ezzel engem, Zemökit és Zeremblét elvitt egy hetikhez, aki felkötötte talpára a tepsiket, majd leoldotta. Ezt megtette háromszor, majd egy melegített rézkockát vízbe dobott, a vizet félig kiitta, a kockát egy kilyuggatott kendőbe csavarva, mindkettőnket fejbe ütött vele, újra kibontotta, és pénzt kért tőlem.” Ha a hinek világát nem értette Gulliver, úgy a tébolyult behinekét duplán nem. Buku, kipu, mufruk, lepkebilevek, szuperzsinóristák, batakok, a fülbetik k- ibelevezése stb. - szavak, amelyek semmit sem mondanak neki, ráadásul némelyiket mindenki másképp magyarázza. Hogy nem égetik meg elevenen máglyán, csupán annak köszönheti, hogy az utolsó pillanatban egy hin kommandó kiszabadítja. Gulliver boldogan tér vissza a hinek közé, hogy aztán hamarosan újra elviselhetetlennek érezze tökéletes, ám lélek nélküli társadalmukat. Végül is megszökik a