Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Pomogáts Béla: A kísérletező költő (Cselényi László költészete a hetvenes években)
A kísérletező költő szer belekaptam, önállóságra, növekedésre törekszik... Képtelen vagyok elválni egy anyagtól addig, amíg az még élő számomra - mondja Boulet, beledobva bennünket a boulezi problematika kellős közepébe. Mert aligha van korunknak még egy olyan alkotója, aki annyiszor térne vissza egy-egy korábbi művéhez s annyiszor dolgozná azt át, mint ő. Ám mindezen túl az is nyilvánvaló, hogy nemcsak Bouleznak, s nemcsak a modem zeneművészetnek a problémájáról van itt szó, hanem sokkal többről: a modem s nem modem alkotóművészet kardinális kérdéséről, az »egyetlen mű« különböző maszkjairól.” Gondolom, most már (a korábban mondottak figyelembevételével is) nyilvánvaló, hogy a pozsonyi költő mindig és következetesen ennek az „egyetlen műnek” a létrehozásán fáradozik. Az „egyetlen mű” létrehozásának szellemi igénye, egyszersmind kényszere ugyanakkor kitérőket is engedett: Cselényi László továbbra is szerepelt írásaival a szlovákiai magyar sajtóban, mi több, 1991-ben egy fiatal olvasóknak szánt verseskötetet is megjelentetett: az Aranyföldet, amely alcíme, illetve műfaji megjelölése szerint „verseket, meséket és mítoszokat” foglalt magába. Az általában régebbi költői műveiből építkező kötetbe így kerültek indulásának olyan darabjai, mint az Aranyföld, a Földem, a Pásztorének, a Romantika, a Májas, a Rét és patak, a Kikericsek, az Október vagy az Álmodik az erdő- valamennyien azt a hagyományosabb költői hangot képviselték, amellyel a költő első két kötetében találkozhatott az olvasó. Ezt egészítette ki Cselényi folklór- és mítoszfeldolgozásainak (átiratainak) több ugyancsak korábbi darabja, így a Hőskor avagy Az ember teremtése, Az ének hatalma, A jávorfaleány, A f ekete madár és több hasonló mesefeldolgozás, ezek eredetileg a Kiegészítések Hérakleitoszhoz, illetve .4 pitypang mítosza című kötetekben voltak megtalálhatók. Az ifjabb olvasóknak szánt gyűjtemény részben pedagógiai céllal jött létre, a kötethez írott rövid utószó arról tesz említést, hogy a klasszikus ifjúsági irodalom legtöbb műve eredetileg felnőtt olvasók számára készült, és Cselényi gyermekverskötete is ezt a hagyományt követi, „ugyanakkor afféle poétikai iskola is akar lenni. Szövegeinek alapján a versben járatos szülők rávezethetik gyermekeiket a modem költészet néhány mesterségbeli fogásának (például a központozás elhagyásának s a belőle következő lírai többértelműségnek, a különböző szövegtömbök formai és értelmi rí- meltetésének, a montázsnak stb.) a megértésére”. Mindez azt jelzi, hogy a pozsonyi költő munkássága ekkorra, tehát a kilencvenes évekre, már a szlovákiai magyar irodalom megkerülhetetlen teljesítménye lett, értő kritikusainak: Koncsol Lászlónak, Tőzsér Árpádnak, Zalabai Zsigmondnak ezek szerint sikerült elérnie azt, hogy a korábban értetlenséggel fogadott költő méltó helyet kapjon az irodalmi életben. (Részlet a Cselényi László költői pályáját bemutató monográfiából)
