Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - EMLÉKÜNNEPSÉG TURCZEL LAJOS TISZTELETÉRE - Duba Gyula: Az alapozó emlékezete
Emlékünnepség Turczel Lajos tiszteletére Az alapozó emlékezete Turczel Lajos élete és műve átfogja és megjeleníti a szlovákiai magyar történelmet. Beleszületett a huszadik század nagy kor- és sorsfordító változásaiba, egyéves, amikor létrejön a Csehszlovák Köztársaság. Sorsa, pályafutása magán viseli a történelmi kataklizmák minden drámai jegyét. Megélhette ritka örömeit és súlyos sorscsapásait! Sajátos történelmünk formálta őt szellemiségi emberré. Az Ipoly és Garam menti faluvilág és a paraszti létforma jelentette gyerekkorát, megérintette a hazavesztés és a kisebbségi lét kezdetének metamorfózisa, az idegen érdekekkel és demokratikus vonásokkal átszőtt köztársaságbeli magyar élet felemássága, a határváltozások és a tanulási lehetőségek komorsága, a második világháború kataklizmája, az utána következő szótlansága és levegőtlenség ideje, majd a talpra állás és kultúraépítés problematikus kora, a kisebbségi élet, mely máig ér. A mai ünnepi alkalommal ez az életút a múlt századról üzen s a hazai magyar alkotó értelmiségről. A nagy nemzetek számára természetesnek tűnő adottság, hogy sorsfordulóikat, kimagasló egyéniségeik tetteit a nagy nép súlyával nyomosítva, mintegy erejükkel megnövelve állítsák világméretű közfigyelembe, hogy így a maguk érdemeit is növeljék. A kisebbségeknek erre ritkán van lehetéségük! Hatalmuk csekély, erejük korlátozott, bár szűkre szabott esélyeiken belül némely képviselőjük teljesítménye morális és emberi értelemben talán nem is csekélyebb, mint amazoké! Szükséges, hogy legalább a kisebbség maga tartsa számon történelmének és kultúrájának kimagasló alakjait! Ha már az érzéketlen világ kevésbé vesz róluk tudomást. Turczel Lajos egyike azoknak, akikre méltán büszkék lehetünk! Annál is inkább, mert életműve nemcsak példaértékű, hanem számos — előre mutató és ma is érvényes - vonatkozásában őrzi a kort, melyben élt és alkotott. Emlékezete szinte kézzelfoghatóan megtestesíti a huszadik századot. Tudjuk, az utókor néha hálátlan lehet, de a mai nap most másról tanúskodik! Emlékemben él egy régi kép, rajta néhány fiatelember egymás mögött. A sor élén Turczel Lajos áll. Az ifjak előre, kissé a magasba néznek, felszegett fejjel mintegy a jövőt kémlelik, s Turczel fejtartásában és tekintetében valami magabiztos eltökéltség és dacos fiatal erő néz szembe a világgal. Óhatatlanul olyan érzést sugall, hogy ezt a jellemet nem lehet megtörni, mert célt lát maga előtt, meggyőződésétől nem lehet eltántorítani! A hetvenes évek közepén küldte a képet az Irodalmi Szemle Első közlésem című sorozatába, könnyű emlékezetembe idéznem,
