Irodalmi Szemle, 2008

2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Merényi Krisztián: Mellékvágány (novella)

Mellékvágány

annak lelke van, az alkotás része. Gerle napi öt-hat órát kalapál az Írógépen. Munka közben Betesda sem zavarhatja. Csak teát és aprósüteményt vihet be, majd kisiet. Gerle fejbólintással köszöni meg.

Hatvan esztendeje kopog az írógép, írásait mégsem publikálta. Gerle az ismerőseinek olvassa fel alkotásait. Grafikus, orvos, zenész barátai szájtátva hallgatják.

Gyakran nyúlnak hosszúra a felolvasások. Betesda ilyenkor finoman megveregeti férje vállát. „Jól van, öregem, elég! Nem hallod? Elég már, na...”

Gerle nehezen eszmél fel, de ahhoz még ragaszkodik, hogy befejezze a művét.

Mindenről tud írni. Belekezdett regénybe, írt drámát, legalább félszáz verset, húsz rövidprózát. Tervei között szerepel egy grandiózus bohózat megírása. Nem akar megélhetési irodalmár lenni, a legjobbat akarja nyújtani; minden idők legjobbját.

A vele történt események ihletik meg. Legutóbb az udvar gyerekeiről írt, mert csúnyán beszéltek vele. Elmagyarázta nekik szépen, hogy nem illik. Megértették.

Egyik verse a csodálatos téli hóesésről és a nyári napsütésről szól. Megírta a harmadikon lakó fiatal pár válását, akiket korábban vak szerelem láncolt egymáshoz. Versek születtek azokról az időkről, amikor az első szerelmével találkoz- gatott. Karcolat készült a nyakláncát elvesztő Bánhidi néniről, amit Gerle megtalált és másnap visszaadott neki. írt a játszótéren elesett, térdén sérült lánykáról, akinek Gerle jobbulást kívánt és másnap kutyabaja sem volt a leánynak.

Kisregényét az udvarukba visszatérő kóbor eb ihlette. Eposzt írt a mozgássérült lányról, aki nem fogadta el a száz forintot, mert nemes büszkeség honolt szívében. Versbe öntötte a nyáron és télen is ugyanazon a faágon ücsörgő veréb történetét. Barátai és felesége kedvenc története, amikor Gerle sorban állt a csarnokban, de elé állt egy hölgy. Gerle megkérte, hogy menjen a sor végére, ám ő nem volt hajlandó. Végül az eladó mégis hamarabb kiszolgálta Gerlét, mint az arcátlan hölgyet.

Halála előtt szorongás és elégedetlenség tört rá. Ecsetet fogott, színeket kevert, s alkotott egy villámkompozíciót.- „Picassói tehetség! Csodálatos!” - kiált fel a kép láttán Budapest egyik elismert müértője.