Irodalmi Szemle, 2008

2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Csicsay Alajos: Lacza Tihamér Tankönyvek hősei I. c. kötetéről

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

újrafelfedezésre vár. Az elbeszélésben a milói Vénuszt csak a Louvre egyik teremőre érti vagy legalábbis próbálja érteni, a többiek számára, akik nem élnek együtt vele nap mint nap, csak egy elcsépelt művészettörténeti adat.

A láthatatlanság, amely egyként sajátja a Kamo folyó izgága nyüzsgésében moccanatlanul várakozó óriáskócsagnak, illetve a foldmélyi sötétségben örök üvöltésre kárhoztatott kínai szobroknak, amelyek a császárok sírjait őrzik, azt is jelzi, hogy a szépséget, bár jelen van körülöttünk, egy egész világnyi fátyol rejti el előlünk. A mü szépsége a Seiobo szerint többek között a megközelíthetetlenségében rejlik: a befogadó úgy érezheti magát, mint az isei szentély újjáépítésének szertartásáról kitiltott két idegen; a szépség elérhetetlensége a Krasznahorkai-szövegekben állandó gyötrelem forrása. Legyen szó a Sátántangó kegyetlen társadalomrajzáról vagy a Seiobo járt odalent fennkölt művészetdicsőítéséről, a Krasznahorkai László mondataiból áradó mélységes fájdalom egy pillanatra sem engedi elfelejteni, hogy a szépség elképesztően közel van, a hozzá vezető út azonban végtelenül hosszú.

(Magvető, Budapest, 2008. 432 old.)

Szalay Zoltán

Lacza Tihamér: Tankönyvek hősei I. rész*

Thalésztől Pisanóig

Lacza Tihamér neve nem ismeretlen a természettudományok iránt érdeklődő olvasók előtt, beleértve a pedagógusokat is. Legalábbis nem lenne szabad, hogy az legyen. Az irodalmároknak azzal sem mondok újat, hogy nem annyira a tudományosismeretterjesztő vagy tudománytörténeti munkáinak eredményeképpen lett jó pár évvel ezelőtt a Szlovákiai Magyar írótársaság tagja, hanem inkább mint irodalomkritikus. I- lyen jellegű írásaival a hetvenes években jelentkezett gyakran, aztán egyre inkább lekötötték érdeklődését és idejét a természettudományos munkák, részben úgy, mint olvasót, majd egyre inkább mint írót.

Eredetileg tudományos kutatónak készült, erre predesztinálta - magyarul kárhoztatta (volna) - egyetemi végzettsége, amelyet a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán szerzett kémiából. El is indult a maga által kijelölt pályán, de csakhamar bravúros fordulatot téve az irodalom és a kulturális publicisztika felé fordította élete szekerének rúdját. Azt hiszem, fogalmazásomban pontatlan vagyok és kissé maradi, mert Tihamér élete - szorgos újságírói és írói munkássága folytán - nem ökrös szekéren zötyög, de még csak lovas kocsin sem, hanem valami szélsebes járművön száguld, szinte már követhetetlen gyorsasággal, mintha önmagával szembeni lemaradását akarná behozni.

Éppen harminc esztendeje, hogy mint a HÉT szerkesztője, első írásaimat közölte a lapban, azóta mondhatnám, baráti szálak fűznek bennünket egymáshoz. Volt idő, amikor egy-egy pohárka konyak mellett órákat tudtunk beszélgetni Pozsonyban,