Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Angyalkeringő avagy a kis végtelenek könyve
KÖNYVRŐL KÖNYVRE vezetnek, az alkotás-megőrzés-befogadás „szentháromságát” vázolva fel. A szerző mindhárom állomásra egyforma hangsúlyt fektet, mindhárom állomás azonban hasonló nehézségeket rejt magában. A Hajnalban kel maszkkészítő mestere például egész életét felteszi az alkotásra, hasonlóan láthatatlanná válik, mint a Kamo folyóban posztoló óriáskócsag, amely a körülötte zajló nyüzsgésben mozdulatlanná dermedve várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson zsákmányára. A maszkkészítő, ahogy az óriáskócsag is „egy nem a múlásával mérhető, de minden kétséget kizáróan létező, egy nem előre, nem hátra, hanem csak úgy gomolygón sehová sem haladó, felfoghatatlanul bonyolult hálóként kivetett időben" (8.) él, míg csak el nem jön a pillanat, amikor „lecsaphat”. Az alkotó azonban - sugallja a Hajnalban kel mindentudó elbeszélője - csak eszköz, nem lehet tehát tudatában az alkotás lényegének: „még csak nem is sejti, még csak meg sem fordul benne, hogy a keze alatt ezúttal alig valamivel több mint másfél hónap alatt megszületett egy démon, és ártani fog." (158.) A megőrzés, a fenntartás, a restaurálás folyamata gyakran egyenértékű magának az alkotásnak a folyamatával, állítja a szerző, s ennek jegyében íija le aprólékosan egy Inazawa nevű japán város kolostora egyik Buddha-szobrának állagmegőrzési munkálatait (Egy Buddha megőrzése), vagy éppen egy rejtélyes eredetű olasz reneszánsz festmény restaurálásával kapcsolatos történetet (Christo morto), mely utóbbinál azonban már fontos szerepet kap a befogadó is mint az elbeszélés egyik kulcs- szereplője. A megőrzés művészetének csúcsát kétségkívül a japán Temmu császár törvénye alapján kialakult tradíció képviseli, melynek alapján az isei szentélyrend- szemek minden huszadik évben a tökéletes mását hozzák létre (Az isei szentély újjáépítése). A megőrzési munkálatok mellett tehát külön hangsúlyt kap a másolatkészítés, hiszen például az orosz ortodox egyházban az ikonok püspök által felszentelt másolata „ugyanazt a szentséget sugározza magából, mint az eredeti” (181.) (Gyilkos születik). A kötet írásainak legnagyobb része azonban a befogadó gyönyöreinek és gyötrelmeinek megragadására törekszik: a felfoghatatlant makacsul megközelíteni vágyó emberi törekvés okozta örökös kudarc feltérképezésére. A Seiobo, ahogy arra már a címből is következtetni lehet, nem távolodik messze Az urgai fogoly, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó, vagy a legutóbbi, 2004-es kötet, a Rombolás és bánat az Ég alatt világától, a kötet írásai között ugyanis, bár igazán változatos helyszínek és kultúrák sorakoznak egymás mellett, ezúttal is kivételes szerephez jut a Távol-Kelet: a tizennyolc elbeszélés közül hét kapcsolódik Japánhoz, illetve Kínához. Emellett azonban érezhető valamiféle visszakanyarodás is a Sátántangó és Az ellenállás melankóliá- ja (illetve részben a Háború és háború) szociális érzékenységéhez annyiban, hogy a Seiobo szereplői nemegyszer elesett kisemberek, akik valami végzetszerű kapcsolatba bonyolódnak a számukra korábban ismeretlen esztétikummal. Ebből a szempontból különösen érdekes a Gyilkos születik című elbeszélés, melynek főhőse (an- tihőse?) egy Kelet-Európából Barcelonába vetődött munkás, aki a jobb élet
