Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - TANULMÁNY - Czapáry Veronika: A tükröződés kettőssége Nárcisszus és Echo nimfák pszichéjében (tanulmány)
Czapáry Veronika tetéssel ítéli bénító ismétlésre, végül is halálra önmagát." (Halász, ILA)”6 Az anya átka által Echo bosszút áll önmagán, hogy megbüntesse magát amiért elárulta az ödipális szintnek megfelelően a legszorosabb kötődését, a saját anyját, engedve az apa iránti szexuális vágynak, reménykedve, hogy az apa tárgya ő lesz, ám az apa ugyanúgy megcsalta Echot is. Anyja a XX. századi pszichoanalízisben nem is kell, hogy megbüntesse, ő csupán az ok lehetne az önmagát sújtó bűntudathoz, regressziója maga a visszhang, logikusan csak olyanba szerethet bele, aki nem szereti őt viszont, hiszen akkor a bűntudat és bünhődés nem lenne teljes. Hogy miért van bűntudat? Mert az ödipális korszak tünete, amelyek már-már közhelyek, hogy a hármas „szerelemben” a gyermek el akarja pusztítani az anyát és meg akarja szerezni az apát. Elsődleges ösztönei a szexuális tárgy megkeresése, erre a működési módra jött rá Freud zseniálisan először az emberiség történelmében. A regresszióba esett Echo így bosszút áll Nárcisszuson is, „hűséges ismétlő”. „A tükröződő emberi alaktól elbűvölt kisgyerek énje elvesztése árán fedezi fel magát a másikban. Nárcisszusz legkevésbé sem a hűvös megfigyelő tekintet kíváncsiságával nézte tükörképét. Nem felfogni, hanem megfogni akarta (nem tanulmányozni, hanem egyesülni vágyott vele. Ha az imént Echo és Nárcisszus (két- petéjű) ikertörténetéről szóltunk, maga a víz fölé hajló és vízben rá visszapillantó Nárcisszus az egymás tükörképét alkotó egypetéjű ikerpárra emlékeztet. (Halász, ILA) ” Ok azért is ikrek, mert bár Nárcisszus ágálna ez ellen, sehol sem említik őket külön, nevük mind „örökké” összeforrt. Nárcisszus átka, az apával való konfliktus, megfelelési vágy, az apa nevének hatalma öli meg, az ödipális hármasban reked meg, ahogyan Echo. Az ősbűn is innen ered, elpusztítani az egyik felnőttet, és miután megöltük, vagy meg akartuk ölni (a testvérekkel), a bűntudat az, ami maradandó nyomot hagy a pszichében, a lelkiismeret-furdalás, hogy egyáltalán ilyen eszébe jutott. De Freud szerint ez az ősbűn még régen, az idők homályában elkövetésre került, és innen ered minden további bűntudat, ami veleszületett. A testvérek fognak össze. Nárcisszust tehát mindkét szülője ölte meg, lacani terminussal az anya azzal, hogy nincsen fallosza, és a fal- loszra vágyik, az apa pedig azzal, hogy kijelöli a törvény helyét és e törvény a víztükör, amibe Nárcisszus csak úgy óvatlanul belenéz. Az ödipális szögben a gyerek nem tud mit kezdeni az „anya vágyával”, hiszen az a képzetes Falloszt, az apát akarja, a gyerek mégis helyettesíteni próbálja, meghasonul, a Másik képével, a Másik vágyával való azonosulás nem lehetséges.7 Az Apa az, (az Apa neve) aki kizárja a vérfertőző viszonyt a tiltással és a másodlagos nárcisztikus azonosuláson keresztül a jövő felé vezetné az ént. Nárcisszust azonban elárulja a folyóisten, azért mert nem tudja túlélni, hogy az önmagával való szembesülés tükör-stádiuma és az első trauma is egy időbe esik. Ezenkívül átok száll rá, mert már jóval előtte sem volt hajlandó az egészséges tárgykapcsolatok világába belépni, azaz viszont szeretni egy nőt, akit bármelyik nimfa képviselhet. Mindezt a magabiztosságot anyja iránti szerelméből merítette, azt a végtelen önszeretetet is, ami miatt mindenki rögtön be
