Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - TANULMÁNY - Czapáry Veronika: A tükröződés kettőssége Nárcisszus és Echo nimfák pszichéjében (tanulmány)
Czapáry Veronika amikor apja kalandozni indul (pontosabban nőknek elcsavarni a fejét), ő fecsegéssel tartja fel anyját, nehogy az rájöjjön a turpisságra, készségesen falaz az apunak. A féltékenységéről híres Héra azonban, mégiscsak isten révén, hamar rájön arra, hogy folyamatosan átverik, ráadásul az áruló saját lánya, gondolkodás nélkül rögtön megátkozza. Echo nimfa, nem tud többé beszélni, „kitépték a nyelvét”, így lett a neve is visszhang, örökre elnémult, sorsa, hogy már csak visszhangozni tudja mások szavait, de ő nem tud szólni, mintegy kitörlődött belőle az önálló nyelv. Visszahangoznia viszont kötelező: „hogy soha ne tudja szó nélkül hagyni, ha más beszél”'. Belekerült az ödipális hármasság útvesztőibe, beleveszett oda, ahonnan nincsen kijárat, ahol nincsen bocsánat, a „bűn” következménye, a kettősség őrülete, mások szavainak, mindig csak mások gondolatainak, mások érzéseinek az öröklétbe nyúló repetíciója. O, a másik, aki elkülönböződik, hiszen innentől nem is »létezik«, úgy ahogyan léteznie kellene, egy teljes individumként. Az apja iránti szerelemben elfeledte és befedte önmagát, feladta. A Visszhang kettős tükröződése beszippantotta. Véletlenül, de tudjuk, egy pontos analitikus számára nincsenek véletlenek, éppen ő szeret bele Nárcisszusba, követi hegyeken, völgyeken át, fanatizmusa és megrögzöttsége, amivel a tárgyat szereti, határtalan. Az átok az, hogy örökre néma. A mitológiai példák eltérnek abban, hogy mielőtt megszólította volna Nárcisszust is, néma volt-e, vagy csak akkor döbben rá, hogy már az. Nárcisszus nem reagál jól Echo szerelmére sem, amikor meglátja a nimfa érte remegő szívét, aki végre előállt a nagyon hosszú követés után szemérmesen és félénken, csak annyit mond, inkább a halált választja, de soha nem lesz Echo nimfáé. Kaphat nő ennél nagyobb megszé- gyenülést? Echo tudja, hogy ez az a pont, amikor minden elveszett. Egyes mitológiák szerint Echo barlangba bújt és ott sorvadt el, így lett a neve Visszahang, hegyek, völgyek, fák visszhangja (Trencsényi-Waldapfel Imre), de Ovidius mitológiája szerint Echónak van annyi ereje, hogy panaszt tegyen a Bosszúállás istennőjénél, ezt nem tudjuk hogy tudta megtenni, ha néma volt, azt állítja, Nárcisszus túl sok nimfát utasított már vissza (ezt amúgy sem nézik egy egészséges tárgy-kapcsolatokra működő világban jó szemmel), nemcsak Echo nimfa, de a fél nimfakar is haragszik rá, és a Bossszúállás istennője hallgat a „jó” szóra, beteljesíti Nárcisz- szusnak a sorsát, bosszút a bosszúért, a láncolat Héránál indult, az eredeti féltékenység révén. A vádlók állítása szerint Nárcisszus túlságosan flegma és fennhéjázó volt, nemcsak hogy Echo nimfának, de senkinek a szerelmét sem viszonozza, az Istennő megsúgja Echónak, hogy mit kell tennie az átok beteljesítéséhez. Bizonyos mitológiai történetváltozatok szerint a dupla bosszútól némul meg Echo, meglátja Nárcisszust és nem tud hozzá szólni. Echo az egyik vadászat során úgy vezeti az eseményeket, hogy Nárcisszus megpillantsa magát az egyik folyó tükrében, megfogan rajta az átok, beleszeret önmagába, nézi a tükörképét, nem hallgat semmilyen szóra, hiába beszélnek hozzá a testvérei és próbálják onnan elhívni, először azt hiszi, az a gyönyörüszép ifjú a víztükörben valaki más, de aztán a mozdulataiból rájön, hogy
