Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Fellinger Károly versei - Gubancok (Kiskertben jártam, Vers lúdtalpbetét, Öreg diófák, Jól járt velem, Érzéstelenítés, Az ígérés pillanata)
Feliinger Károly versei Tíz hete már, tíz hete már nem esett az eső, eltűnik a fényes gyepföld, kiszárad a mező. Harmatos a Veronika, megrázza a szellő, törülközni nem tud, hiszen nincs nála a kendő. Veronika zöldell, ragyog. Minek is a kendő? Jó esőben legyen gazdag ez az új esztendő. Verslúdtalpbetét A szó eleji alliteráció a rothadás első jele. Verslúdtalpbetétként kerül a koporsóba a költő. Elfoldelése a cinkostársak előtti bizonyíték nem túl látványos eltüntetése, elhamvasztása. A rímek, mint a függők, nyakláncok, jegygyűrűk, karperecek és pirszingek bármikor kivehetők, örökölhetők. Az aranykorona, a beoperált platina rudak és csavarok, már véresebb cafat, egyedi lábszárcsont. A szó eleji alliteráció vírushordozó. Gyökémyaktőrothadásos, elhagyatott sírján a költőnek a madárlátta repce és hópenészes az árpatő. Az elhagyatott sír önmagával történik. Öreg diófák Az öreg diófák viszonozzák a föld kegyelmét. Avarrá szelídült leveleik bizalmasan
