Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Fellinger Károly versei - Gubancok (Kiskertben jártam, Vers lúdtalpbetét, Öreg diófák, Jól járt velem, Érzéstelenítés, Az ígérés pillanata)
Fellinger Károly versei meggyónják a hétköznapok bűneit. Feloldozza őket az elmúlás. Az, ami nincsen, nem szűnik meg, csak átalakul. Mire ideér a csillag fénye, a csillag már egy feketelyuk, aszpirinje, lázcsillapítója. Jól járt velem Jól járt velem az Isten. Példálózhat kevélyen. Addig jártam, mint a korsó a kútra, amíg el nem törtem. Pedig csak őt, a forrást követtem. Nem lázongtam, nem tiltakoztam. Már a törés előtt beletörődtem. Érzéstelenítés Kapaszkodópont vagyok. Birkózónyelven sok a fogás rajtam. A csoda azáltal csoda, hogy fülöncsípi a szerencsét. Az ígérés pillanata Az újévi petárdák elűzik a gonoszt. Almodban, ha szeretteid kémek valamire, szaladj el előlük. Ha teljesíted a kérést, élő halottként bolyonghatsz akár a halott csillag fénye vagy az óra mutatója. Ha világgá szaladsz, megspórolod az elemet, a felhúzásodról nem is beszélve. Az újévi tűzijáték távol tartja az ártó szellemeket. Pezsgődurranás, disznóröfögés, böfögés. Mint amikor a lánynak, aki alattad nyögdécsel, a szerelmed nevét skandálod, utána meg levelet írsz a nejednek. A lehető legnagyobb odaadással és természetességgel.
