Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Pomogáts Béla: A kísérletező költő (Cselényi László költészete a hetvenes években)
Pomogáts Béla A kísérletező költő- Cselényi László költészete a hetvenes években Cselényi László pályáján több alkalommal is előfordultak önkéntes vagy kényszerű „szünetek”: a hatvanas évek második felében ő vonult vissza a szlovákiai magyar irodalmi életből: egészen Párizsig, hazatérve hosszú évekig kellett várni arra, hogy az olvasók elé kerüljön válogatott verseinek Krétakor című kötete, majd a nyolcvanas évek közepén avantgárd törekvéseivel vitákat váltott ki. Ezek a törekvései ekkor már radikálisan határozták meg a költészetről kialakított nézeteit, alkotói eljárásait, kompozíció-tervező szándékait - mondhatnám költői személyiségének és poétikájának belső törvényeit. Tervszerű következetességgel és befogadói empátiával tanulmányozta a huszadik századi világirodalom újító áramlatait, személyes „olvasási kultúrát” alakított ki, ennek révén úgyszólván a meg nem alkuvó önképzés eszközeivel, vagyis állandó olvasással, a modem költészet „klasszikusainak” szüntelen tanulmányozásával vette birtokába a modem irodalom és tudományosság, a huszadik századi filozófiai gondolkodás lehető legtöbb eredményét és módszerét. Rimbaud elhíresült felszólításának: „modemnek kell lenni mindenáron!” a saját feladataira talált Cselényi László teljes mértékben eleget kívánt tenni, ezért vállalta, hogy módszeresen tanulmányozza a modem irodalom természetét és a modem irodalomhoz elvezető történelmi utat. A Tóth Lászlóval folytatott beszélgetésben olvasom a következőket: „mindenki természetesnek tartja, hogy például a relativitáselmélet tételeit lehetetlenség megérteni a hozzá vezető út végigjárása nélkül. Véleményem szerint ahhoz, hogy valaki megértsen egy valóban modem verset, mondjuk a Cantók&t vagy a Hamvazószerdát, ugyanúgy végig kell járnia az idáig vezető göröngös utat, hogy minden utalását felfogjuk, mint a realativitáselmélet esetében. Tehát: Baudelaire, Rimbaud, Lautréamot, Mallarmée, Rilke, Saint-John Perse, Reverdy.” Ezt a nem mindennapi névsort: mestereinek a felsorolását egészíti ki, ugyanennek a beszélgetésnek a folyamán, azoknak a magyar költőknek a nevével, akiket rokon törekvések szószólóiként becsül: „Domonkos István antieposza például, a Kormányeltörésben. Tandori Dezső második kötete, az Egy talált tárgy megtisztítása. Szilágyi Domokos hat verse, a Búcsú a trópusoktól. Erdély Miklós és Nagy Pál szövegei, Bakucz József, Papp Tibor, Oravecz Imre, Tolnai Ottó, Marsall László és Kiss Anna kötetei. Nálunk Varga Imre könyve, a Crusoe-szaltók. (...) Mounier az egzisztencializmust egy fához
