Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kiss József: Kölcsönhatások és kapcsolatok a magyar-szlovák történelemben (Beszélgetés dr. Boros Ferenccel)
SZEMTŐL SZEMBEN- Úgy láttuk, hogy volt igény ennek alkalmazására, kezdetben Gustáv Husák egyes megnyilatkozásai is erre utalnak, hiszen neki is meg kellett küzdeni az ultrabalos politikai vonallal, amely mögött a Bil’ak-vonal állt, bár háttérbe szorítani azt nem tudta. Későbbi írásaimban, tényszerűen is elemztem ezeket a problémákat. Úgy érzékeltem, s a forrásaim is ezt mutatták, hogy az egyfrontos harc totális kialakulása egy folyamat volt. Volt egy időszak, amikor a jelszó inkább csak az volt, hogy a „fő veszély a jobboldali revizionizmus”, ami azt is feltételezte, hogy van egy „nem fő veszély” is. Később már változott ez a jelszó, amelyet a baloldali front képviselt, hogy kizárólagosan csak egy veszélyről lehet szó, a jobboldali revízió veszélyéről, amely ellen minden ideológiai és szervezeti erőt összpontosítani kell. Bár a baloldali frontot szervezetileg felszámolták, de az elvük lényegében érvényesült az ideológiai, eszmei harc területén. Nem találtam olyan írást, amely a baloldali veszély kérdésével foglalkozott volna. * Hogyan reagált a hivatalos vezetés a kétfrontos harc Kádár általi felvetéséről, amelyről nemcsak Andropovval beszélt 1968 decemberében, hanem Husáknak is ajánlotta, amikor 1969 májusában főtitkár lett?- Amint írásaimban is említem, az 1969-70-es évben Kádár és Husák hat alkalommal is találkozott, s ez a kérdés is napirenden volt, így pl. 1969 decemberében. 1969 végén döntés született a párt megtisztításáról. Előtte, illetve ebben az időben került sor Prágában (dec. 17-18) Kádár és Husák találkozójára, Husák ekkor már jobboldali főveszélyről beszélt, hozzátéve, hogy „egyedi baloldali fellépések” is előfordulnak, arra is utalt, hogy az „ellenség a kultúra területére húzódott be” s bojkottálja a pártot. A készült jegyzőkönyv szerint Kádár továbbra is a magyar tapasztalatokat hangsúlyozta, de érzékelhetően vonatkoztatta ezt Csehszlovákiára is. Arra utalt, hogy „a baloldali veszély készítette elő a talajt a jobboldal számára, ez a kétéves magyar tapasztalat - mondotta -, s ez volt a helyzet 1968. januárjában, Csehszlovákiában is. Ezért ezt elemezni kell. A fő veszély mellett szakítani kell minden dogmatikus, szektás és szubjektív antimarxista nézettel.” A kétfrontos harc felvetése a hivatalos csehszlovák pártpolitika részéről riadalmat, aggodalmakat váltott ki. Magam is részese voltam egy ilyen esetnek, amikor mint diplomata, holmi üzenetet, figyelmeztetést kellett regisztrálnom közvetlen Kádár 1969. decemberi moszkvai látogatása előtt. (Feltehetően ez a Varsói Szerződés vezetőinek a találkozója előtti napokban történt, illetve az azt követő prágai látogatás előtti napokban.) Egyik este kollégám a követségen arra kért, hogy elfoglaltsága miatt fogadjam az egyik jól ismert csehszlovák középszintű vezető személyt, aki fontos üzeneteket akar közölni. Este a lakásomon találkoztunk, késő éjszakáig vitattuk az aktuális politikai kérdéseket s egyértelmű volt számomra, hogy a fő üzenet, amit közölni kívánt s továbbított a „csehszlovák elvtársak részéről”, hogy Kádár a szovjetek felé ne szorgalmazza, ne feszegesse a kétfrontos harc szükségét Csehszlovákiában.
