Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Pomogáts Béla: „Erős igazsággal az erőszak ellen” - Babits Mihály a második világháború idején -
Pomogáts Béla „Erős igazsággal az erőszak ellen”- Babits Mihály a második világháború idején 1940 januárjában a Baumgarten-díjak kiosztása alkalmából a kialakult szokás szerint Babits Mihály üdvözlő beszéddel köszöntötte a megjelenteket. Ennek során egy régi metszetet idézett emlékezetükbe, amely a reformkor híres folyóiratában, az Aurórában jelent meg, Vörösmarty Zrínyi-versének kísérőjeként. A „naiv rajzú rézmetszet - ahogy a szónok mondotta volt - Zrínyit, a nagy költőt ábrázolta, nyugodtan ülve íróasztalánál, miközben az ablakokon nehéz ágyúgolyók és tüzcsóvás bombák csapkodnak be, s hullnak előtte a padozatra. Ez a naiv s kissé kezdetleges elképzelésű rajz illusztrálja a magyar író sorsát és helyzetét történelmünk folytonos viszontagságai és veszedelmei közt, de illusztrálja bátorságát és nyugalmát is, s ez a szimbolikus illusztráció ma találóbbnak tűnhetik föl, mint valaha. A bombazápor között íróasztalánál nyugodtan dolgozó Zrínyi az egész mai magyar irodalom jelképe lehetne...” Igen, a világháború első hónapjaiban széttekintő költő ezt a meseszerüségében is sokatmondó jelképet kívánta nemzete figyelmébe ajánlani: nyugalomra intett s alkotó munkára biztatott. A magyar kormány akkor még őrizte semlegességét, s a nemzeti függetlenség ügyének más képviselőivel együtt Babits is arra a követelményre figyelmeztetett, hogy a semleges státust fenn kell tartani, mivel ez jelentheti a külső függetlenség és a belső alkotómunka elemi feltételét. „A magyar kultúra - hangoztatta idézett beszédében- nyugodtan folytatja tevékenységét a szellem magasságaiban is, s kitermeli újabb és újabb nemzedékeinkben a gondolat és a világérzés felsőbb emeleteinek tehetséges és szorgalmas míveseit, nem engedve, hogy ebben az európai válság pánikhangulata s a háborús katasztrófák fenyegető közelsége megzavarja.” A költő ekkor már esztendők óta halálos betegséggel viaskodott, szellemi erejének javát a testi szenvedés elleni küzdelem kötötte le, mégis szüntelenül figyelt az Európa életét felforgató történelmi válság eseményeire, s meg tudta jelölni a magyarság előtt álló legfontosabb feladatokat. Babitsot mindig is érdekelte a politika, s mint magas erkölcsi eszményeket képviselő írástudó, felelősnek érezte magát a nemzet sorsának alakulásáért. Ez az érdeklődés és ez a felelősség mégis ekkor teljesült ki igazán: életének végső szakaszán, a szenvedés metsző kései között, a halálos betegség mind fojtogatóbb szorításában. Babits ekkor vált - a szó nemes értelmében - „politikai” költővé, akinek minden szava figyelmeztetés, és minden
