Irodalmi Szemle, 2008

2008/12 - Juhász Ferenc: Illyés Gyula pecsétviasz-színű sírkövén (vers)

Juhász Ferenc

Illyés Gyula pecsétviasz-színü sírkövén

Szívében három béres ül.

Szívében bérestemető.

És ülnek az öreg béresek,

mint három zöldmohaszőrös cövek,

ülnek az árokpart füvén,

ülnek a gaz-dunyhán szótlanúl,

mint három sziklára-ragadt szirén,

lila gaz-virágok szik-szivén

és kezük nagy, mint egy kő-sziget

és lábuk nagy, mint egy kőbozont sziget

és mezítláb a béresek,

hisz mezítláb az öregek,

nagy horgos nagykörmü lábujjak közül

nagykörmü kőhorog-ujjakkal

sarat, ganéjt, fekete kosz-hernyókat,

tehénszar-sülttojásból lábujjaik közé sült

barna lótetüket kotornak

s azok a mutatóujjakon,

mint nyirkos gombák virrasztanak.

Ülnek az öreg béresek,

a bajszosok, a kopaszak,

a csendesek, a ravaszak,

s a gaz-dombra,

mint egy zöld koporsóra,

mint szitarács ragadt sellő-szitakötő szárnyuk:

fekete szirén-utánzat árnyuk.

Ül a három öreg, a szőrösfulü süket:

s bicskával faragja a vastag zöld lábkörmöket, kézkörmöket.

Ó, gazos bérestemetők,

gaz-kusza sírdomb-háztetők,

mint tengerbe-fulladt faluk,

csak tetejük van, nincs oldaluk.

Mint óceán-hörgésbe süllyedt vitorláshaj ó-had, düledező árboc hal-hátuszony-csapat, algával benőtt zöldnyál-magány-csokor,