Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Duba Gyula: Emlék és regény 2. A múlt - az értelmiségi lét esélye
Duba Gyula tel igénye, némileg a cseh irodalom újdonságainak ironikus sugallata, érezni benne a leselkedő veszélynek a csapdáját és a nehéz évek pozsonyi tényanyagát. S mindezt valami újszerű abszurditás sejtelme járja át, érezni a hasadtság finom repedéseit, a talajvesztés s a „szabadesés” romboló s mégis vonzó veszélyét, Morvái alakján a kezdő író tapasztalatlanságát, ám szemléletében a lélektani és szociológiai hitelességjegyeit is. Elbeszélésekben és novellákban él tovább, fejlődik is a maga módján, az Angyal vagy madárijesztő (1975) című válogatásban tucatnyi írás rajzolja tovább vonásait. S hogy ki is lehet valójában, arról a kötet fülszövegéből idézek egy mondattöredéket: „Elképzelhető, hogy van a világon egy ember...” II Morvái története magyar sorsot példáz, a történelem terméke, közösségi értelemben is hiteles. Életpályáját történeti látással követjük. A lélektani figyelem kevés lenne, szociológiai pillantásra is szükség van s érzékeny históriai szemléletre. Kisebbségi létéből következően sajátos gondjai vannak. Folyamatos nyelvi bátortalansága, nyelvereje bonyolult ingatagsága, tudja, hogy bármikor és bárhol stigmaként felvillanhat. Allamnyelvi hibái, melyeket elkövet, nagy nemzet fiánál akár bájosak is lehetnének, törve beszélni egy nyelvet nem bűn, számára azonban veszély- forrást jelenthetnek, sértés, megszégyenítés követheti őket. S ez határozatlanná, szinte félénkké teheti. Gyakran nem tud erőteljesebb lenni! Kisebbségi voltának oldalági rokona, hogy - ellentmondásos időben és helyzetekben - az államvédelmi szervek érdeklődésének is jobban kitett, értelmiségi léte úgyszintén gyanúra adhat okot. Ahogy Morvái is az államvédelem látáskörébe kerül. A kisebbség amúgy is gyanús, elégedetlenkedik, talán éppen rendforgatáson, lázadáson töri a fejét! Az etnikai zavargások fogalma régóta újsághírek kedvelt szófűzése, jelentése egyértelmű: a kisebbség szembefordul a többséggel, lázadását le kell tömi! A többség nem lázad, hiszen ő az úr, a társadalom minden intézménye az ő érdekeit szolgálja, a kisebbség viszont nem fér a bőrébe, több jogot szeretne, nagyobb lehetőségeket kívánna, teljesebb szabadságot akar, mint törvényesen biztosítottak számára, ügyelni kell rá, szükség esetén móresre tanítani! A kisebbségi értelmiség állandó figyelmet követel, az elégedetlenség benne fogalmazódik gondolattá, benne érik a lázadás, a többség nyugodt, figyel, s ha kell, közbelép és beavatkozik... a hatóság - mennyire kifejezi a szó a fogalom lényegét! - hatni kezd...! A hetvenes években központi hatalom szabja meg az életformát. A próza a mindenkori létforma minőségét és szerkezetét vizsgálja s benne az emberség lélektanát és morális méreteit. Az elégedett élet, a boldogság esélyeit szeretné kitapintani. A macska fél az üvegtől (1985) című regényemben a Férfi életét külső erők teszik kuszává és esetlegessé. Kitűnik, mennyire érzékeny és sérülékeny ez a létforma! Elég egy váratlan üzemzavar a központi fűtésben, hogy minden felboruljon, a baljós új helyzetben mindketten - az Asszony is - bűnösök. Hideg lakás, bor és gyengeség, tehetetlenség! Városi lelkület és falusi kultúra diszharmóniája, a lelkek
