Irodalmi Szemle, 2008

2008/12 - 125 ÉVE SZÜLETETT - Babits Mihály: Zsoltár férfihangra, Hiszekegy

Babits Mihály

Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükrében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat.

Hiszekegy

Nem hiszek én egy istenben, mert bárhova nézek, istent látok, ezert, s nem szomorú a világ.

Egyike gyilkos, a másika áldott, másika részeg, egyike zengő ég, másika néma virág.

Mind hatalom, de nem egyenlők az erőre; ha egy int Gyakran a másik fut; gyakran a másika fél.

Egyike fényes, a másika vak; hogy lenne ez egy mind?

Semmi az, ami csak egy; semmi sem egy, ami él. Nem hiszem én az egy istent; hiszem az ezer istent: azt aki adja a fényt; azt aki adja a dalt; azt kivel a kin is édes, azt kivel a mocsok is szent;

Kronost az öreget s Bacchost a fiatalt; az arany Aphroditét s minden derűs égi mosolygót;

holdnak szűz erejét, Artemisz enyhe nyilát;

Zeüszt a komor dörgőt Próteüszt a tengeri bolygót és a nyilas napot is, mely a világra kilát.

Gabonaadó bús anyát s lányát, a vidám hazajárót;

erdei lányokat is s a fura furtfülű Pánt; látom aminí a Moira köröttem fonja a hálót s olykor az Eümidák vércsepegős szeme bánt.

Élnek az istenek és még érzi hatalmukat egyre bárha nem is hisz már bennük a léha világ: egy isten se szorult a hitre s az emberi kegyre egyike zengő ég, másika néma virág.