Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szirmai Péter: Öreg bácsó (elbeszélés)
Öreg bácsó lépett, melynek nyílásából a piszkavas szögellt ki. Kivette az izzó vasdarabot és hozzájuk lépett.- Aki hazudik, a régi törvények értelmében megvakíttatik. Aki pedig lop, annak a keze tőből levágatik. Azzal a vasat villám mozdulattal végighúzta a szemükön. Az ordítás véresen csörgött le az arcukon. Utána fogta a kést... 5 Szinte felugrott az ágyból a szörnyű álom után. A matrac tocsogott az izzadtságtól. Zihálva lélegzett, úgy érezte, a szobából elfogyott a levegő. A mellette lévő fekhelyre nézett. Üres volt. Eszébe jutottak a tegnapi események: búcsú a feleségétől, aki a gyerekkel vidékre, az anyóshoz utazott két hétre. „Rohadt egy álom volt” - gondolta. Kiült az ágy szélére. A Hold sárga, teli fényével bevilágította a szobát. Megtörülte az arcát. Ahogy a tenyerébe tekintett, meglepve látta, hogy tiszta vér. Úgy ugrott a tükörhöz, mintha viperák kúsztak volna az ágyára. Véres volt a szeme körül. Az állott levegő most már végképp fojtogatóvá vált. Kilépett a teraszra, és jól teleszívta a tüdejét a kora őszi, friss, éjszakai levegővel. Ekkor, az utcai bokor mögül, élénk beszédet hallott a csendbe ékelődni. Elhatározta, hogy megnézi, mi lehet az. Ahogy a kapuhoz közeledett, nem vette észre a betonon szétszórt, kis üveggolyókat, melyekkel tegnap még a kisfia játszott, s melyeket az idő rövidsége miatt, nem tudott összeszedni. A golyókra lépve, elvesztette egyensúlyát és a tavaly elkészített, cikomyás, kovácsoltvas kapu hegyes pálcái közé esett, melyek vasvillaként szúrták át tenisztől kisportolt mellét. 6 A férfi a napernyő alatt ülve, az itáliai tengerparton, ölébe ejtette a könyvet és megcsóválta a fejét. Megnézte a könyv borítóját, a szerző nevét, majd a kiadót, aztán még egyszer rosszallóan megcsóválta a fejét. Hogy kis biztonságot gyűjtsön, a mellette fekvő napozóágyon a feleségére tekintett, de ő a déli meleg, hosszú hullámú hősugaraitól mély álomba merült. Egyedül maradt. A távoli horizontba küldte a tekintetét, ahol a tenger kékje összefolyt az ég szürkéjével. Középkorú férfi volt, de jól tartotta magát. Talán ötvenöt éves lehetett, de fiatalabbnak nézett ki. A fiára gondolt, az elkényeztetett fickóra, akit ugyan megnősített, elhelyezett a bankjában, mégis úgy viselkedik, mintha még gyerek lenne. Most is jelezte, hogy adósságai vannak. Fáradt, kimerült. Ki kell kapcsolódnia. Üzente, hogy elmegy pár napra a barátaival. Hármasban. Valahová a Bükkbe.
