Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szirmai Péter: Öreg bácsó (elbeszélés)

Szirmai Péter- Nem vagytok normálisak! Ilyen baromság miatt összeszólalkozni! — igazgatta ruháját. - Inkább szaporázzuk egy kicsit, s érjünk mihamarabb a kilátóhoz! Ennék, meg innék is valamit.

Ez az érv hatott. Dülöngélve megindultak, aztán a mozgás valamelyest kijózanította őket. Szótlanul haladtak, míg csak magasodni nem látták a fák ölelő karjai között a kilátó fából ácsolt tornyát. A kilátóba, kapatos állapotuk miatt, nem akarták fölengedni őket, de akkora összeget adtak a jegyszedő őrnek, hogy az nem volt képes ellenállni, noha egész föntlétük alatt imádkozott, hogy a részegek istene tartsa meg őket az élők sorában.

Az ebéd, a kilátó aljában berendezett kis büfében, kiadós volt. Az útra azért beszereztek még néhány doboz sört és a visszaút, ennek hatására, az ebéd előttihez volt hasonlatos. Estére értek csak haza. Szinte bezuhantak a reggel széjjelhagyott ágyukba. Az öreg, a falon, meg csak nézte őket fagyos tekintettel.

4

Az álom mély szakadéka, tárt karokkal fogadta be az utazókat. Az éj közepén járva, balta zuhanására ébredtek. Felültek az ágyban, mert nem hitték el, amit láttak. Az öreg, a képen lévő öreg állt velük szemben, bocskaiban, bő szárú nadrágban, bőrcsizmásan. Kezében kisbalta villogott. Összenéztek kitágult pupillával, akár a patkányok, ha vadászgörényt látnak.- No, urak! Eljött az elszámolás ideje!

A ficsúrok csak ültek kővé meredve, nem tudták eldönteni, hogy mindez agyuk kóros kivetülése, avagy a valóság acélpengéje.- Tudják, urak, nem lehet csak úgy következmény nélkül elkövetni ezt vagy azt - ingatta meg szikár, félelmetes fejét. - A természet nem tűri az ilyesmit.- Mit akarsz tőlünk? - bátorodott föl az egyik.- A számadó juhász elszámol az úrnak, de a juhok meg a juhásznak tartoznak elszámolással!- Mit követtünk el? - remegte az egyik, s közben végbele összeszűkült a felkúszó félelemtől.- Gondoljátok csak végig az elmúlt napotokat!- Semmi kivetnivalót nem találtok benne?- Hazudsz is, nemcsak lopsz. Mert megloptad a társaiddal az erdőt, elvetted, ami nem téged illet.- Milyen jogon...- Csönd legyen! - reccsent a szava akár ajég. A kövér patkányok meghunyászkodtak a sötétben. Az öreg hozzájuk lépett, s a falhoz penderítette őket, a fiatal férfiak meg csak nézték megbabonázva. Karjaikból, számukra érthetetlen módon, elszivárgott az erő. Lelökte őket a földre, ülő helyzetbe, egymás mellé. A nyakuknál fogva kötözte össze őket, úgy, hogy a fejük összeért. A cserépkályhához