Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: „...az utolsó szó a kommentátoré” (Vladimir Nabokov Gyér világ című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Shade élete utolsó húsz napján írja a Gyér világ című poémát, éppen elkészülése napján éri a halál, aminek pontos körülményeit azonban csak a kommentár legeslegvégén ismerhetjük meg. Kinbote, az előszóíró azonban idejében felkészít bennünket arra, hogy ne számítsunk szokványos szerkesztésre: „Hadd jelentsem ki, hogy jegyzeteim nélkül John Shade szövegének egyszerűen nincs semmi emberi realitása, mert az emberi realitás egy olyan költeményben, mint az övé (amely önéletrajzi műnek túl hézagos és nem túl közlékeny), az általa gondatlanul elvetett erőteljes sorok nélkül, mindenestül függ a szerzőnek és a szerző környezetének, kapcsolatainak a realitásától, és ehhez a realitáshoz csak az én jegyzeteim nyitnak utat. Ezt a kijelentésemet az én drága költőm talán nem írta volna alá, de akár helyes így, akár nem, az utolsó szó a kommentátoré." (27.) A 999 soros, négy énekre tagolódó költeményben Nabokov megvillantotta lírikusi tehetségét is. Az öregedő költő, John Shade visszatekintése képezi a poéma alapját, s ezen belül is lányának fiatalon elkövetett öngyilkossága s az ebből eredeztethető misztikus gondolatai és látomásai. A költemény egyes részei valóban csak a kommentár alapján válnak érthetővé. (Kinbote az előszóban ajánlást is tesz, miszerint kezdjük az olvasást a kommentárral, ám ez a javaslat inkább tolakodó fontoskodásából, semmint az olvasó iránti figyelmességből fakad...) A kommentár alapján, amely azonban a kommentár mint olyan paródiája is egyben. „Egy kommentár, amelyben a higgadt tudomány hangjának kell a prímet vinnie..- jellemzi jegyzeteit Kinbote a 99. oldalon, az olvasó pedig felhorkan, hogy itt valami nincs rendjén. Kinbote „verskommentárja” ugyanis egy három szálon futó, gondosan felépített cselekményű epikai szöveg, olykor-olykor néhány irodalmi-nyelvészeti vagy más témájú eszmefuttatással színesítve. Egyrészt John Shade, a költő és e- gyetemi tanár és maga Charles Kinbote kapcsolatának alakulása, másrészt Kinbote hazájának, a Zembla nevű „messzi északi országnak” s annak uralkodójának története, illetve egy Gradus nevű bérgyilkos küldetésének részletes leírása adja a szöveg epikai vázát. A poémához többé-kevésbé (de inkább kevésbé) kapcsolódó jegyzetekből hamarosan kiderül, hogy Kinbote valószínűleg azonos Zembla királyával, Kedvelt Károllyal, aki az „unalmas és fölösleges zemblán forradalom” (113.) idején menekülni kényszerült a hazájából, az Egyesült Államokba szökött, ahol addigi kedvtelésének, az irodalomnak szentelte magát, s tanítani kezdett egy egyetemen. Zembla új urai üldözőbe vették a száműzetésbe vonult uralkodót, s a Gradus nevű bérgyilkost bízzák meg elpusztításával, akinek küldetése azonban kínos kudarccal ér véget. Idáig a történet epikai magva. A kommentáríró azonban bizonytalanságban hagy bennünket azt illetően, vajon hihetünk-e neki. Hiszen nem egy helyen vezeti félre szándékosan az olvasót, arról nem is beszélve, hogy ellenszenves tetszelgésével és önhittségével meglehetős bizalmatlanságot ébreszt benne. A 233. oldalon például nyíltan bevallja, hogy egy korábbi jegyzetében (a 12. sorhoz írottban) meghamisította a költemény piszkozatát. Kinbote ugyanis meg volt róla győződve, hogy John Shade legújabb költeményében azokat az eseményeket és
