Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Műfajok vonzatai az újságírásban (Bevezetés a műfajismeretbe című kiadványról)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

denki előtt, akinek van internetes kapcsolata. A szerepek, persze még nem cserélődtek, hiszen a műkedvelő blogolók többnyire a fotelből dolgoznak, míg a hivatásosok a frontvonalról.”(225.) Megváltozott az eszköz, az újságírás, az olvasó,- valami egészen más kezdődött, de még nem tudunk eleget arról, hogy mi is az valójában. Ugyanakkor el kell mondanunk, hogy az internettel való visszaélések, csalások egyidősek magával a világhálóval.

Hallatlan mértékű szabadság és lehetőség érvényét érzékeli a világháló olvasója; bármely témában, nyelven, stílusban közölheti maga is mondandóját. Vannak országok (Kuba, Kína, Szaúd-Arábia, Irán stb.) ahol a hatóságok ellenőrzik a netet. Az internetnek immár 25-30 éves történelme van - az új, újabb, legújabb egymásra licitálva mintegy jövőképet is ad, de amikor több száz nyelven egymilliárdnyi kérdést tesznek fel az emberek arra vonatkozóan, hogy mi lesz egy vagy tíz év múlva, nem kapnak rá választ. Az internet igen rövid idő alatt hétköznapi eszközzé vált. Aki ezt az eszközt nem használja, kimarad és lemarad, olyan összegyűjtött tudás birtoklásáról mond le, amely nélkül reménytelen helyzetbe kerülhet az egyén, az ország.

Ez a felmérhetetlen léptékű fejlődés azonban aggályra is okot adhat: merthogy - mialatt az internetet használó egyre többet tud - egyre kevésbé ismeri ki magát a világban. Az látszik, „hogy a technika lehetőségei messze lekörözték a felhasználói ötleteket és ismereteket, azaz egyre inkább fenyeget a veszély, hogy hatalmukba, pontosabban természetüket ismerő és kiismerő működtetőik hatalmába kerülünk.”(258.) Az egyre nagyobb mennyiségű ismeretszerzésnek semmilyen személyes élményfedezete nincs, egyre több mások által „előre feldolgozott” ellenőrizhetetlen ismeretet használunk fel egyre többször, s valódinak hitt világunk igazából egy manipulált világ. „Reklám és hír, politikai propaganda és ismeret- anyag, agymosás és tanulás között egyre nehezebb különbséget tenni.”(258.)

A teljesség igényével íródott a két utolsó fejezet, s hasonló szándékkal említjük meg mi is a Cserhalmi Imre által írt Magazin-újságírás és -szerkesztés című feldolgozást és a Kiegészítő műfajokról szóló részt, amely csupán látszólag tűnik mellékesnek a fenti nagy témákhoz képest. Cserhalmi kérdésfelvetései: mi is a magazin, milyen funkciója van, és melyek a speciális magazinműfajok — a mindennapok sok olvasóját érintik. A kiegészítő műfajok mint az olvasói levél, a szolgáltatások, a panaszügyek a népszerű / olvasott műfajok közé tartoznak. Befogadásuk jó érzésünket erősíti, tulajdonképpen azért, mert nem tartalmaznak negatív hírt, legfőképpen az olvasó közvetlen környezetéről informálnak; nem tartalmaznak fenyegetést, s végül is tömegigényt igyekeznek kielégíteni akkor, amikor az emberek sokaságára a szorongás, a félelem, a hirtelen társadalmi, politikai stb. változások feldolgozatlansága, a negatív stressz a jellemző. A kiegészítő műfajok nem annyira a műfaji sajátosság kérdését vetik fel, mint inkább a funkcionáltatásuk alapján történő elkülönülést. Fontos tényező azonban, hogy semmiképpen sem nélkülözhetik a jóízlés, a kulturáltság, a médiaetika elvárásait.