Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Műfajok vonzatai az újságírásban (Bevezetés a műfajismeretbe című kiadványról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A Műfajok a televízióban Horvát János feldolgozásában került be a tankönyvbe. A televíziós újságírás alapjai alfejezetben leginkább a nyomtatott és a vizuális újságírás különbségeit rögzíti a szakember. Az aktív olvasó és a passzív néző karakterjegyeit, a kép és szöveg különbözéseit és egymásba szerkesztését, a vizuális hatás és a televíziós hír összehangolását, a sound-bite, vagyis a „hangharapás” gyakorlati alkalmazását, a nem verbális kommunikáció eszközeit, az élő adások és a felvett műsorok technikáját, effektivitását, a dokumentum- és szórakoztató filmek arányát egyaránt érinti Horvát János. A televíziós újságírás belső kollektív tevékenységében különös fontosságúnak tartja a forgatókönyvi minta szerinti eljárásokat, a showmanek, a televíziós személyiségek szabadságát, érvényesíthető kreativitását, illetve a televíziós etika elvárásait. Noha - mint Farkas Zoltán is írja - az utóbbi időben megcsappant a rádiózás népszerűsége (annak ellenére is, hogy a rádiós vállalkozások, s az új karakterek megsokasodtak), mégis fontosnak tartjuk a sajtóműfajok tipizálását, hiszen igazán sikeres rádióműsorok ezek alapján születhetnek. Alapmüfajai és szabályai akkoriban rögzültek a rádiózásnak, amikor az emberek mindennapjaiban azonos szerepük volt az egyéb médiával. A rádió bőséges kínálata, főleg az esti órákban a készülékhez láncolta hallgatóit: a rádiójátékok, színház- és sportközvetítések, a ka- barémüsorok a legsikeresebb programok közé tartoztak. Ma a hír- és információs műsoroknak van inkább keletjük, és bőségesnek mondható a rádiós műfajok hierarchiája is, ugyanis a hír, a tudósítás, a hírmagyarázat, a kommentár, a nyilatkozat, a riport, a montázs, az interjú, a rádiós jegyzet, a beszámoló hangbejátszásokkal, majd a dokumentumműsorok önmagukban is, egymás után sorjázva is dicsérhetik a kitűnő szerkesztők, műsorvezetők, rádiós újságirók munkáját. A rádióhír plusz zene egyre inkább kiegészül - ahogy egyéb sajtóeszközök is - a reklámmal. Az Internetes újságírás fejezet talán a legtöbb újdonsággal, legtöbb vitatható müfajisággal, stílusjeggyel, sajátos kommunikációval rendelkező meghökkentő terjedelmű „újság” - olvassuk az Elek János írta fejezetben. Az internet annyi információt nyújt percek alatt, amit a korábbi korszakban egy életen át lehetett begyűjteni. A parttalanság, ahogy lenyűgöz, úgy megszorít is, hiszen képtelenség minden információt hasznosítanunk. Az egyik alapvető különbség tehát a hagyományos újság és az internet között a szűkös készlet kontra bőség: a képernyő ugyanis annyi szöveget bír el, amennyit akarunk. Az internetes újságíró nem csupán felhasználja, hanem a közönség rendelkezésére is bocsátja a forrásait, dokumentumait, eredeti szövegeit. A kinyomtatott lap végleges, az internetes újság azonban állandóan alakul, az utóbbin a szerkesztés és maga a publikálás, a „most”-nak készül és interaktív. Amellett lehet egyszemélyes sajtóbirodalom, amikor is az egyén lehetőségei megsokszorozódnak, s ez esetben az írni és szerkeszteni tudás sokkal többet számít, mint a költséges technikai háttér. A folyamatos vita arról, miszerint ha a sajtó túlélte a rádiót, a televíziót, vajon túléli-e a komputervilágot is, eldöntetlen. A „világháló kinyitotta a hivatásos riporterek és szerkesztők zárt világát min
