Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - TANULMÁNY - 125 éve született Babits Mihály - Szalay Adrianna: Poétika és textológia: a szecesszió stílusé és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára)
TANULMÁNY 125 éve született Babits Mihály SZALAY ADRIANNA Poétika és textológia: a szecesszió stílusa és a Halálfiai kritikai kiadása (Kísérlet az irodalmi szecesszió összetevőinek/formavilágának vizsgálatára) A dolgozat célja a Halálfiai című regényrészlet szecessziós elemzése a Babits-kézirat és a regény1 kritikai kiadásának összevetésével. A Halálfiai kritikai kiadása szerint2 a teljes - bár az író által nem véglegesnek tartott - szöveg 1921 és 1927 között jött létre. Koncepciójáról Babits Mikes Lajosnak, a Pesti Napló irodalmi rovatvezetőjének ír: „Az én regényem a kilencvenes években kezdődik, és Nagy- Magyarország utolsó évtizedeiről szól. Egy halálraítélt világ rajza. Inkább családok, mint egyének története; s e családok látszólagos ereje s hirtelen széthullása párhuzamos az ország sorsával... A megalkotás artisztikuma megbirkózik a nehéz feladattal: a közelmúltjiangulatait a művészet tiszta távlatába löki... a regény elejének miliője a kilencvenes évek vidéki társasága, később a fővárosba torkollik a mese...”3 A megalkotás artisztikuma kifejezés ad alapot az ún. stílusformáló tényezők, szemléletformák vizsgálatára, amelyek mint formaelvek és poétikai eljárások meghatározzák a szecesszió nyelvi stílusát. A szecesszió egyik lehetséges meghatározása is kiolvasható az idézetből: a közelmúlt hangulatai a művészet tiszta távlatában. A ’90-es évek Magyarországa és a regény megírása idejének légköre hasonlatos. A dzsentri Magyarország pusztulásában, a gádorosi birtokos nemesség dekadens történetében láttatva hogyan sodorja szellemi és erkölcsi válságba a hagyományos világkép felbomlása. A szecesszió esztétikájának szemléletformáját a kor társadalmi állapotai alakították. Fontos tehát röviden összegezni a korképet, amire ez az esztétika épült és amiből táplálkozott. A 19. század közepétől kibontakozó gazdasági sikerek túl gyorsak voltak ahhoz, hogy társadalmilag megemészthetővé váljanak4. Közép- és Kelet-Európa nemesi társadalmai sajátos módon ötvöződtek a kifejlődő-erősödő új polgári renddel. Nem állt rendelkezésre kellő idő az új burzsoázia felzárkózásához, illetve nem a burzsoázia asszimilálta a régi nemességet, hanem maga igyekezett hozzá idomulni. Magyarországon 1875 és 1918 között a vezető központi hivatalok tisztviselőinek egyharmada, a megyei hivataloknak pedig országosan kétharmada dzsentri. Ezek a pozíciók, az államhatalomhoz tartozás ténye végül is konzerválta e réteg sajátos úri
