Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia Kongresszusa. Az ülésezést - egymást váltva - két jelentős személyiség vezette: az e- gyik Georges Comeua, a Grand Oriens nagymestere, a francia szenátus egyik legbefolyásosabb tagja, a másik Peigné francia tábornok. Itt, ezen az összesereglésen fogalmazódott meg konkrét politikai célkitűzésként és végérvényesen a Monarchia fel- darabolásának gondolata. A birodalom ellen felhozott fő vád az volt, hogy politikai rendszere, úgymond „semmibe veszi az emberi jogokat és a népek jogait”. Éppen ezért a most zajló „szent háborúnak” egyik legfontosabb feladata a Habsburg Birodalom felszámolása. E korhadt birodalom szétzúzása után - André Lebey, a téma előadója szerint - „Közép-Európa életre keltett, megtisztult, megmentett népei megmutatják majd, hogy milyen az a berendezkedés, amely elfogadható, jótékony és üdvös, mert szabad és független...” Az idézett Lebey - a Grand Oriens páholy alelnöke, a befolyásos parlamenti képviselő - ezután négy pontba sűrítve foglalta össze azokat a célkitűzéseket, amelyekért a szabadkőművesség minden erejét megfeszítve küzd: 1. Elzász-Lotaringia visszaadása Franciaországnak. 2. A független Lengyelország visszaállítása három csonkjának egyesítésével. 3. Csehország függetlensége. 4. Annak az elvnek a kimondása, hogy valamennyi, ma a Habsburg Birodalom politikai és adminisztratív szervei által elnyomott nemzetiséget fel kell szabadítani, vagy egyesíteni kell olyan államokkal, amelyeket a fenti nemzetiségek népszavazás útján hoznak létre. A téma idézett előadója főleg a cseheket és Prágát kezelte nagy megértéssel és szeretettel. „Az új Európában Prága a megbékélés csodálatos kapuja lesz” - vizionálta André Lebey. A kongresszus lefolyásáról utólagosan két francia lap is beszámolt — a Temps és az Illustracion - és leközölte annak határozatait, a később megvalósuló trianoni országhatárainkat is beleértve. Ezek a határok - néhány apróbb eltéréstől eltekintve - csaknem azonosak Magyarország mai határaival. A szóban forgó szabadkőműves kongresszus azonban többek között azt is kinyilvánította, hogy „minden egyes nemzet egysége, önállósága és függetlensége sérthetetlen”. Az antantgyőzelemmel végződő háború után azonban e fennen hirdetett szabadkőműves rendezési elv szinte teljesen feledésbe merült. A befolyásuk alatt cselekvő kormányok egy csöppet sem voltak tekintettel sem a magyar állam, sem pedig a magyar nemzet egységére, önállóságára és függetlenségére. A kétségbeesetten különbékével kísérletező Monarchiának tehát 1917 nyarától már igencsak leszűkültek a kilátásai és esélyei egy kompromisszumos békére, illetve ennek függvényében önálló államisága megőrzésére. A paraván mögött meghúzódó láthatatlan erők tervei Közép- és Délkelet-Európával kapcsolatban ekkorra már végleg kialakították ördögi tervüket. Az „Arany Prágát” szemelték ki az általuk megteremtett - jobban mondva: összekuszált - új Európában a „megbékélés csodálatos kapujának”, és ezáltal egy évszázadra kijelölték a térség történelmi fejlődésének útirányát a többszöri katasztrófába.
