Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Popély Gyula * * * Szabadkőműves ihletésre legelőször Franciaország tette magáévá állampolitikai szinten a Monarchia teljes felosztásának gondolatát. Franciaországban az 1917. november 17-én bekövetkezett kormányváltás a közismerten Monarchia-ellenes és hozzá még megszállottan magyargyűlölő Georges B. Clemenceau-t juttatta a kormányelnöki, a hozzá hasonló nézeteket valló Pichont pedig a külügyminiszteri székbe. Mindkét nevezett politikus elkötelezett híve volt a Monarchia háború utáni fel- darabolásának. Angliában ekkor még más húrokat pengettek, a londoni kormányra ekkor u- gyanis még nem nehezedett oly súlyosan a szabadkőműves nyomás. Lloyd George angol miniszterelnök például 1917. december 4-én még a következőket jelentette ki: „Sem meggyengíteni, sem megváltoztatni nem akarjuk az Osztrák-Magyar Monarchiát; csak a német befolyástól kívánjuk megszabadítani.” Az 1917-es esztendőben az USA is hadviselő féllé vált. Németországnak áprilisban, a Monarchiának pedig decemberben üzent hadat. Wilson elnök kongresszusi beszédében azonban még a Monarchiának való hadüzenet napján is — 1917. december 4-én - Ausztria-Magyarország jövőbeli fennmaradása mellett foglalt állást. Nehogy bármilyen kételyek és félreértések merülhessenek fel az amerikai kormány háborús célkitűzéseit illetően, az elnök világosan leszögezte: „Ugyanakkor kötelesek vagyunk kijelenteni, hogy az osztrák-magyar birodalmat nem kívánjuk meggyengíteni vagy átalakítani. (...) Nem áll szándékunkban s nem is óhajtunk semmit sem rákényszeríteni.” Az angol miniszterelnök ezt követően a következő szavakkal reagált Wilson idézett kijelentésére: „Wilson elnökkel egyezünk abban, hogy Ausztria-Magyarország széttörését háborús céljaink nem tartalmazzák.” Az idézett amerikai és angol nyilatkozatok - majd Wilson elnök 1918. január 8-án közzétett 14 pontja - egyértelműen bizonyítják, hogy ezek a hatalmak ekkor még számoltak a Monarchia valamilyen formában való fennmaradásával. Mi sem természetesebb, hogy minden egyes ilyen nyilatkozat aggodalommal töltötte el a cseh politikai emigrációt. Erre Masaryk és Benes is utalnak háborús emlékirataikban. * * * Ami ezután következett, az valamennyiünk számára közismert. 1918 elejétől a kompromisszumos béke - esetleg a Monarchia különbékéjének - megkötésére már nem volt semmi esély. A harcot folytatni kellett az egyik fél végkimerüléséig, mivel ezt így írta elő az Európát és az egész világot átalakítani szándékozó erők nagy forgatókönyve. Ennek érdekében célszerűnek látszott felkarolni minden hasznosítható német- vagy magyarellenes törekvést. A Monarchia emigráns szláv és román politikusai diadalünnepet ülhettek. A titkos világhatalom hozzásegítette őket álmaik valóra váltásához, ami a mi esetünkben történelmi hazánk teljes feldarabolását jelentette. Az elszenvedett háborús vereség után nyakunkra segítették előbb Károlyi Mihályt, majd Kun Bélát, hogy ezáltal is lehetetlenné tegyék a nemzet önvédelmi reflexének természetes megnyilvánulását.
