Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Az angol-francia antant - azaz szövetség - után 1907-ben létrejött a szerződés Anglia és Oroszország között. Néhány év múlva - 1914 elején - pedig a szövetségesek már közösen tárgyaltak egy Németország elleni közös háború előkészítése ü- gyében. Európában 1907-től már mindenki az általános nagy háborús összecsapásra készült. Javában folyt a fegyverkezési verseny, tengeren és szárazföldön egyaránt. Ausztria-Magyarország azonban mintha kivételnek számított volna: a Monarchia szinte részt sem vett ebben a versenyfutásban. A kettős Monarchia egyértelműen az európai status quo megőrzését kívánta, és nem a háborús konflagrációt. A rejtett erők világhatalmi törekvései leginkább Angliában és Franciaországban éreztették hatásukat. Oroszország berángatása egy összeurópai mérkőzésbe pedig nagyon is könnyűnek ígérkezett. A cári birodalom ugyanis véglegesen elkötelezte magát e hatalmak mellett. A franciák és az oroszok szinte provokatív módon keresték a leszámolás lehetőségét Németországgal és a Monarchiával. A franciákat a német gazdaság rohamos fejlődése aggasztotta, az oroszok pedig a Monarchia szlávok lakta területeire fenték a fogukat. Ezen túlmenően az orosz politika évszázados álma a tengerszorosok és Konstantinápoly megszerzésének víziója volt. Poincaré francia miniszterelnök - aki egyúttal az ország külügyminisztere is volt - 1912-ben világosan Izvolszkij orosz nagykövet tudomására hozta, hogy Oroszország bátran használjon ki egy nagy európai háború kirobbanásához valamilyen elfogadható balkáni incidenst. Az oroszok ösztönözzék a szerbeket különböző összeesküvésekre és merényletekre az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, mivel egy háború kirobbantása francia és angol, de orosz szempontból is, igencsak kívánatos lenne. Tehát Európa féltékeny nagyhatalmai türelmetlenül vártak egy balkáni incidensre, amely 1914. június 28-án be is következett. Az 1914-es év elején Poincaré - ekkor már mint köztársasági elnök - újból támogatásáról biztosította Oroszországot minden olyan háborúban, amely a Balkán ürügyén törne ki Ausztria-Magyarország és Németország ellen. A francia elnök érvelése szerint egy ilyen háború eredményeként Oroszország megkaparinthatná a vágyott tengerszorosokat, Franciaország pedig visszaszerezhetné Németországtól az 1871-ben elvesztett Elzász-Lotaringiát. A rablók tehát közösen tervezik szomszédjaik kirablását. 1914 első hónapjaiban már senki előtt nem volt titok, hogy a legelső kínálkozó balkáni incidens után jön a nagy háborús mérkőzés. House amerikai ezredes -Wilson elnök barátja és bizalmas tanácsadója - 1914 tavaszán Európában járt, hogy tanulmányozza az óvilág politikai viszonyait. Május 29-én - tehát hozzátevőlegesen egy hónappal a szarajevói merénylet előtt - többek között a következőket jelentette Wil- sonnak, és ezáltal az USA vezető politikusainak: „Mihelyt Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország megtámadják Németországot és Ausztriát.” Rövidesen elérkezett 1914. június 28-ika. Az osztrák-magyar trónörököst - az amúgy magyargyűlölő Ferenc Ferdinánd főherceget — és feleségét a Szentpétervárról érkező sugallatok szellemében szerb terroristák meggyilkolták Szarajevóban. Evőé!, bekövetkezett a kívánt balkáni incidens! Popély Gyula
