Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Popély Gyula: Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia (előadás)
Világhatalmi törekvések és a magyar tragédia Nem áll szándékunkban még érintőlegesen sem foglalkozni a háború kitörésének és lefolyásának eseménytörténetével. Azt azonban szeretnénk nyomatékosan hangsúlyozni - bár ma már ez köztudott és vitán felül álló tény hogy a szarajevói gyilkosságot francia és orosz politikai körökben ötlötték ki még 1914 elején. Harry Elmer Barnes amerikai történész már a húszas évek első felében feltárta, és azt New Yorkban 1926-ban megjelent „The Genesis of the World War” című könyvében publikálta is, miként tervezték és hajtották végre a merényletet. Szerinte a terv már januárban megszületett, és márciusban már határozott formát öltött. A szerb hadsereg magas rangú tisztjei képezték ki és látták el fegyverrel a kiszemelt merénylőket, ők csempészték át őket Boszniába, hogy ott végrehajtsák a kitervelt gyilkosságot. A nevezett amerikai történész szerint a szerb kormánynak már egy hónappal a tett végrehajtása előtt tudomása volt a készülő merényletről, de nem tett semmit annak megakadályozása érdekében. A szerbek tehát - orosz támogatást érezvén a hátuk mögött - vállalták a faltörő kos szerepét. Egy hónappal a szarajevói merénylet után annak rendje és módja szerint kitört és világméretűvé terebélyesedett az egész Európát felforgató nagy háború. Vizsgáljuk meg újból és közelebbről, kiknek a javát szolgálta ez a háború? Melyik fél volt csökönyösen abszolút győzelempárti, illetve melyik fél kereste a kiutat ebből az általános világégésből? Amint köztudott, a Monarchia új uralkodója, Károly császár és király már 1916 decemberétől mindvégig kereste a háború befejezéséhez és a békéhez vezető utat. Javaslatára 1916. december 12-én a központi hatalmak - az USA berlini, bécsi, szófiai és isztambuli követein keresztül - békeajánlattal fordultak az antantországok kormányaihoz. A békejegyzék bevezető sorai békülékeny hangnemben szóltak a szerencsétlen világégésről, amely az egész emberi civilizáció nagy kárára már több mint két esztendeje tart. De miért is küzd a négy központi hatalom? A jegyzék megfogalmazói szerint „létüknek és szabad nemzeti fejlődésüknek védelmére kellett a négy szövetséges hatalomnak fegyvert ragadnia”. A központi hatalmak azonban „nem akarják szétzúzni vagy megsemmisíteni ellenségeiket”, ezért a béketárgyalások mielőbbi felvételére tesznek javaslatot. A jegyzék nem tartalmazott konkrét elképzeléseket, azokat majd csak a beinduló tárgyalásokon szándékoztak ismertetni. A háborút azonban mindenképpen be kell fejezni egy kompromisszumos megegyezéses békével. „Ha a békének és kiengesztelődésnek ezen ajánlata dacára tovább folynék a küzdelem - mondták ki a jegyzék záró sorai -, a szövetséges négy hatalom el van tökélve, hogy a győzelmes befejezésig fogja folytatni. A felelősséget azonban az emberiség és a történelem előtt ünnepélyesen elhárítják magukról.” Az idézett 1916. december 12-i békefelhívás volt a háború kitörése óta az első nyilvános kezdeményezés a béketárgyalások megkezdésére. Az akkor még vitathatatlanul katonai fölényben lévő központi hatalmak ezzel tanújelét adták annak, hogy a maguk részéről minden további vérontást fölöslegesnek tartanak. A fegyverek helyett a szót vegyék át a politikusok és a diplomaták.
