Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - Duba Gyula: Az aranyóra legendája (regényrészlet)

Az aranyóra legendája

ce felé. Felvonulótér és átjáróház volt a Garam mente és Gyarmat is. Az első település, szinte közvetlenül a honfoglalók letelepedése után, neve már 1135-ben előfordul egy régi okiratban „Predium Garmoth” néven. írott források tudósítanak, hogy kezdetben a falu a Hont-Pázmány nemzetség birtoka, majd két évszázad múltán, Nagy Lajos király uralkodása idején az esztergomi érsekség birtokába került. A múltja olyan, mint a sötét szoba, melybe nem jut be fény, mert nincs ablaka, tapogatózva keressük benne a megfogható tárgyakat, biztos pontokat, érvényes adatokat, s amikor némi támpontra lelünk, úgy érezzük, mintha pislákoló fényforrás lenne, gyenge világosságot árasztana maga köré. Mintha félvakon látni kezdenénk a sötétségben. Máig így van ez, a falu ősi múltja homályba vész. Talán Emire vár, hogy egyszer, s talán valamelyik gimnáziumban, éppen az egykori hadiút mentén fekvő Léván, találkozzon ennek a sötétben lappangó történelemnek pislákoló fénypontjaival, és eligazodjon egykor volt ősi időkben.

A tizenötödik századtól gyarapodnak a pislákoló fénypontok, a változó idő jelei nyomon követhetőbbek. Mintha Húsz János máglyájának fényei belobognák egész Európát. Nem tudni, mikor tért át a falu jobbágy lakossága a Genfből induló kálvini hitre, Cuius regio, eius religio! Akié a föld, a birtok, az ország, azé a vallás. Amikor a falut uraló Gyarmathy nemzetség áttért a református hitre, népüket is magukkal vitték. Kevésbé követhető, mi történt azután. A megingathatatlan hitnek és makacs kitartásnak a természete és kényszere titokzatos, okait, spirituális gyökereit megsejteni is nehéz, mellyel a falu református hitéhez ragaszkodott. Nehéz gondokat és sok szenvedést jelentett számukra s kitartottak mellette. Az a rejtélyes erő lehet a magyarázata, a vallásos hit mélységének és a lélek elkötelezettségének a titka, amely szinte felfoghatatlannak tűnik fel. Legmeggyőzőbb példáját az eretnekekként elemésztett mártírok sorsában találjuk.

A Paluska-házról azonban már hiteles Írásos források tudósítanak. Míg a vallási küzdelmek során az érsekség mindvégig a birtokán „okvetetlenkedő” kálvinisták ellen harcolt, a tizennyolcadik század második felében keltezett nótárius jelentésben olvashatjuk: „Füzesgyarmat helységet ma is mind Reformátusok vagy Helvetica Con- fession levők lakják, kivéve két Curiat, mellyet Fábri tisztartó úr és Paluskák bírnak... Személly vagyon a hellységben helvét Confession levő mindössze 667 ref. Pápista egy sincs, hanem Curiakban Plébános úr udvarában mester, béresek, juhászok és mások kortsmárossal edjütt vagynak mind öszve apróstól köprüstől 60 hatvanan.”

írásos dokumentumok alapján drámai képet lehetne festeni, mint harcolt a falu hitéért, a 17-18. század során mint fordult többször is a környéket uraló török béghez, majd „akkori földes úr fő eminentiájú érsek és saxoniai fejedelemnél négy rendben”, aztán „másod rendben instáltak akkoron uralkodott első Józseff császárnál”, emlékezzünk Akúcs tanító képesítésének nosztrifikálása ügyére s a pozsonyba utazó küldöttségre, a gyarmatiak jogérzéküket és igazságvágyukat középkori elődeiktől örökölték. Az egykori Paluskák önkényét, az érsek azért telepítette őket a faluba, hogy rendet tartsanak és védjék a katolikus egyház érdekeit, meg a felső curián lakó Gegő és Trozóni pápista családok fensőbbségét is ezért viselték el, de a „nyakunkba kötétett” Okolitsányi János plébános szolgálataiért, melyeket rendre nem teljesített, is ezért