Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Duba Gyula: Az aranyóra legendája (regényrészlet)
Duba Gyula 5. A PALUSKA-HÁZ Senki nem tudja, hol állt a Paluska-ház. Emlékeznek még baljós hírére, az emberek megrezzennek, amikor hallják a nevét. De a pontos helyét évszázados időfolyam mosta el, feledésbe merült, kihalt az egykori Paluska nemzedék, vagy elmentek a faluból. De a közbeszédben még előfordul a házuk neve. Utalásképpen bár, már-már árnyként, mint a kusza álmok, amelyeket a valóság sugall, mégis bizonytalanok. Illékonyán és ködszerűen él a köztudatban a Paluska-ház emléke. S ha felmerül, leginkább helymeghatározói értelemben, „ahol a Paluska-ház állt”, de ez is csak bizonytalanságot jelent, mert közben mindenki tudja, hogy az a hely ismeretlen. Ezért többnyire így szövődött a beszélgetésekbe: „ahol a Paluska-ház állhatott”. Ami biztos adat felőle, hogy a nevezetes ház az alvégen állt, annak Kompa nevű részében, ám amely megnevezés - Kompa-sor - azóta szintén eltűnt. Mintha egymást húzták volna a feledés szakadékába, mintha a falu nyelve tudatosan szabadulna elemeitől, amelyek egykor terhet jelentettek az embereknek. A falu „lelke”, a közösség ethosza igyekszik kizárni a motívumokat, amelyeknek az említésébe is beleborzong. Emi a ház nevét azon a disznótoron hallotta először, amelyiken a fülhallgatóban mesét mondó hangról megkérdezte: ki beszél?! Akkor öregattya, miközben a füstölni való szalonnával és a zsíros hájjal dolgoztak, azt állította, hogy a Malomba vezető út elején álló, hosszú épület lehetett, amelyben a cigánycsősz lakik, meg a falu néhány, magára maradt szegénye, menedékhelyféle, roskadozó épület, öregattya úgy tudta, hogy ez lehetett az egykori híres Paluska-ház. Bakai sógor bácsi ellent mondott, ő úgy hallotta a nagyapjától, aki az aranyórát hozta Pestről, miszerint a Paluska-ház néhány épületből álló házcsoport volt, mert a Paluskák többen voltak, az öregek úgy tudták, hárman, s a házuk vagy házaik a Kompa-közben álltak, amely azóta ugyancsak eltűnt, s talán az alsó Major telkén lehetett. Békésen vitáztak, nem is volt igazi vita, mert véleményét egyik fél sem tudta bizonyítani. Nyugodt párbeszédük is arra utalt, hogy a baljós ház emléke sötét árnyként jelenik meg az emberek emlékezetében. Legenda már, jeleit és valóságát betemette a feledés pora, nyomtalanul elmosta a múló idő folyama. Ebben nagy segítsége lehetett a házat és lakóit illető évszázados, engesztelhetetlen megvetésnek. Meg a szorongásnak, a soha el nem múló félelemnek, amelyet az egykori ház lakói keltettek, melyet a visszafojtott igazság görcse kísért évszázadok során az emberekben, nemzedékről nemzedékre öröklődve, mindaddig, míg a ház emléke már csak baljós árnyként kísértett, s már csak az egykori dolgok nyugtalanságának ízével volt jelen a faluban. Pedig a múltban mindezen nyugtalanságnak valós okai voltak. Sajátos okok és körülmények folytán Gyarmat története szinte rendhagyóan egyedi a táj amúgy is drámai és bonyolult történelmi múltjában. A Garam mente vidékét maga a folyó teszi sajátossá. Ahol lapály és víz van, ott ősidők óta ember él. A folyó összekötő szalag és kapocs a délnyugati rónaság és az északkeleti hegységek között. Átmeneti hely arculatát viseli magán a táj. Egykor a Garam mentén vezetett az út az uralkodói központokból, Viseg- rádról, Esztergomból, Budáról az északi bányavárosok, Körmöc- és Bélabánya, Beszter
