Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Duba Gyula: Az aranyóra legendája (regényrészlet)
Az aranyóra legendája hogy lehet ez? A rokonságot azonban elfogadta, és Árpi testi alkata és nagy ereje homályos sejtést keltett benne, hogy a felvégen talán csupa erős ember él, vasgyúrók, mint Árpi, s ez az érzés növelte benne a felvég idegenségét és ki-fürkészhetetlen rejtélyeit. Már arra is gondolt, hogy talán azért van igy, mert minden fentről jön! A hideg szelek is, meg a fagy, ahogy nagyanyja mondta. A Turiánból folyik a patak, az öregek még ma is Turiánnak hívják, számukra, a gyerekeknek már csak a patak! A felvégen fakad, a libalegelőn túl a szedresben, a Papföldje dombjának lábánál bugyog elő a földből, csermelyként indul a falu felé, átfolyik a felvégen és patak lesz belőle, és amikor megárad, haragjában szalmát, deszkát meg ölfát ragad el a felvégi kertekből. A másik templom is a felvégen van, a katolikus iskola felett a dombon. A felvégen van Moravek jegyző úr hivatala is, a jegyzői irodában székel az államhatalom. Aztán a felvégen lakik Nagy Sándor bácsi, a tehenes. 0 mesélte Eminek, hogyan választotta szét öregattya a verekedőket, közéjük állt és karját széttárva eltolta egymástól a civakodókat. De akkor mégsem a felvégen vannak a legerősebb emberek, hiszen azelőtt öregattya volt, ma pedig apja a legerősebb a faluban...! Érni a testi erőről gyakran ábrándozik. A mesék közül is a Kilenc címüt szereti legjobban, a vasgyúró parasztlegény történetét, aki éppen kilencszer eszik többet, mint a közönséges emberek, de aztán kilencszer olyan erős! A gulya, a tehenek is a felvégről indulnak, jönnek az alvég felé a Törökölésre, a Peres melletti legelőre. A Suttyon- tól indulnak végig a falun, számuk egyre növekszik, minden udvarról újabb állatokat engednek ki, ezek a többihez csatlakoznak, így lesz teljes a csorda, míg az alvég-re ér. Nagy Sándor, a tehenes komótosan ballag utánuk a bojtárjával meg a kutyájával, s a csorda egész nap a legelőn van, a két nagy fűzfa árnyékába húzódik közülük delelni, amelyik helyet talál magának, s lefekhet egy időre. A többiek a napon feküsznek vagy álldogálnak, s a bika kissé távolabb, magányosan áll és őrzi a csordát. Aztán este fordul a helyzet, hazafelé az alvégen kezd fogyni a tehéncsorda, s mire a felvégre ér, elfogy egészen. A felvégen szokatlan és érdekes dolgok történnek. Ezeknél Emi sosincs jelen, hallomásból szerez róluk tudomást. Egy nyáron veszett kutyát lőttek agyon, vadászt hívtak, s Taliga Gyula végzett vele. Az alvégen azt mondták, nem biztos, hogy veszett volt, nem kellett volna agyonlövetni. Nyugtalanul, furcsán viselkedett, de nem mart meg senkit, nem harapott és a szája se habzott... A nőstény kutya vemhes volt, éppen megfialta kölykeit, öt nyívó, csupasz és vak porontyot, de a gazdája nem tartotta meg őket, hanem elveszejtette, belefojtotta a patakba. Az anyjuk kereste a kölykeit, mor- gott, fenyegetően viselkedett, de a gazdáját nem bántotta, keresni kezdte a porontyokat a patakban, úgy viselkedett, mintha eszelős lenne, de senkit nem bántott, csak nyüszített és üvöltött, egyre a kölykeit kereste... a gazdája félt tőle, nem engedte visz- sza az udvarába, agyonlövette. Az alvégen pedig azt mondták, hogy a felvégiek mindent elhamarkodnak, hebehurgyák és egészen kelekótyák, semmi okosat nem tesznek... Sajnálták a kutyát, hogy el kellett vesznie a kölykei miatt. Ernit megfogta a történet, nem bírta elfelejteni, milyen világ az, ahol ilyen dolgok történnek, rossz világ lenne vagy csak tudatlan...? Varró Árpi erős, de nem jól tanul, alig tud számolni
