Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Duba Gyula: Az aranyóra legendája (regényrészlet)
Duba Gyula a dohány csípős, kesernyés illatát, s mintha kissé édeskés lenne, jellegzetesen furcsa szaga van a dohánynak, Dezsi is abbahagyta a szalmaszálakkal való játékot, együtt nézik apjukat. A dohányleveleket vaskos göngyöleggé sodorja, hosszú, erős hengerré csavarja, s az éles kenyérvágó késsel, a nagykéssel, mellyel időnként disznót ölnek, a súlyos pengével lemetszi a barna hurka végét. Egyenesre vágja, s a lemetszett részt a hurka tetejébe nyomkodja, majd erősen az asztal lapjához szorítja a dohányt és vékony rétegeket, keskeny szeleteket vág le belőle, s amikor a hurka elfogy, ismét összenyomkodja és újból felszeleteli, apróra vágja, finom vágott dohányt készít. Most nem a pléhtárcába, a dózniba gyűjti majd, hogy szükség esetén kézzel cigarettává sodorja, hanem finom papírhüvelyekbe tölti, vadászat közben nincs idő cigarettát sodorni, úgy jönnek a nyulak a vadászra, hajó helyen áll vagy ballag, hogy a puskáját tölteni is alig van ideje. A cigarettatöltő vékony, kinyitható pléhhenger, megrakja finom vágott dohánnyal és becsukja, majd a tolófával a hengerre húzott, finom papírhüvelybe nyomja, sorra telnek a kicsiny hengerek, végüket levágja, kész a cigaretta. Megtelik velük a nikkelezett dózni, tartalékba is készít tucatnyit, rezerva is legyen. Apja munkájában mindig érez valamiféle nyugodt céltudatosságot, minden tettének oka és eredménye van. Aztán a lámpa lángja ismét ferdiilni kezd, vörösödik a kanócon a láng, nyúlni kezd és már enyhén kormozza a lámpaüveget. A tornyos óra tízet ütött, dallamosan és kérlelhetetlenül, ideje lefeküdni. Dezsi erősen pislog, öregattya a falnak dőlve, lehor- gasztott fővel szunyókál, Emi nem álmos, nézné még apja munkáját, de az elkészült vele. Öregmama orsója változatlanul frissen pörög a kezében, végtelennek tűnő forgással mozog önmaga tengelye körül, egyre dagad a fonálgöngyöleg rajta, anyjuk sem lankad még a foltozásban, a késő őszi és téli esték így maradnak meg Érni emlékezetében. Mintha egyformák lennének és mégis mások, mindig érdekesek, jó rájuk visszagondolni, az emlékezésbe belemelegszik az ember szíve, meg az idő megállíthatatlan mozgásának, örök múlásának az igézetébe... igen, mondja majd sok év múltán, egykor... valamikor így volt... Aztán másnap megjöttek a fagyok és ezzel minden megváltozott. 4. IDEGEN FELVÉG Érni nem járt a felvégen. Csak az elején, húsvétkor megöntözni Szőcs keresztmamát. Apja kézen fogva vezette és ölében vitte át a kapuk előtt a szekerek gyúrta sáron. Már iskolás, mégsem járt a felvégen; nincs arra dolga, semmi keresnivalója ott!, mondaná öregmama. Ahol semmi dolga, oda ne menjen az ember! Felvégi gyerekek is járnak a kisiskolába, például Varró Árpi, második osztályba jár vele és a legerősebb a kisiskolában, Csutomál is erősebb. Emitől egy fejjel magasabb, mindenkit a földhöz vág, aki ellenkezik vele. Őt nem bántja, azt állítja, hogy rokonok. Igaz lehet, gondolja Emi, anyám is Varró, meg Margit néni is, meg alvégi öregattya! Akkor talán ő is Varró, nem olyan erős, mint Árpi, de apjától is gyengébb, tehát mintha Duba se lenne,
