Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - Duba Gyula: Az aranyóra legendája (regényrészlet)
Duba Gyula Az aranyóra legendája (Részlet a szerző Valami elmúlt - Érni gyerekkora című, a közeljövőben megjelenő regényéből) Ülnek a sütőn és a meleg vas fölé lógatják meztelen lábukat. Melengetik és nézik, ahogy anyjuk a reggelijüket készíti. Tejet forral, cukrot tesz és kenyeret aprít bele. Dezsi a fal mellett ül, Emi a sütő szélén, a fekete pléhajtó felett, sugdolózva beszélgetnek az aranyóráról, a hátsó házban a vakablakban lévő zsebóráról, Emi látta, hogy ott van és azt tervezi, elviszi az iskolába és megmutatja Emilnek. Dezsi nem hiszi el, öregmama nem adja! Édesanyám elkéri tőle, mondja erre Érni. Mintha biztos lenne a dolgában. Nemsokára öltöznie kell, hogy el ne késsen a kisiskolából, nyolckor kezdődik a tanítás. Az iskola új érzésekkel, bizakodó akaraterővel tölti el, mintha minden lehetséges lenne, amit szeretne! Majd felforr és elkészül a tej és anyjuk leveszi őt a sütőről. Mosakodnia kell, készülni az iskolába, a csíkos tarisznyába rakni az olvasókönyvet, a fogalmazványokra való, meg a számtanfíizetét és a palatáblát a spon- gyával s a palavesszővel, mindezt neki kell elvégeznie, ő tudja, mire lesz szüksége az iskolában. Szeptembertől önálló lett, a maga ura, mindenért felelnie kell, amit tesz. Érni bensőjében változik, valamiféle mohó kíváncsiság ébredez benne. Amihez hozzányúl, sajátos értelmet nyer, egyszerre fontos lesz, amit megérint. Mintha a dolgok elhatározták volna s a jelenségek eltökélték, hogy lekötik figyelmét és felfedik előtte értelmüket. Egyszerre mindennek jelentősége van. Mintha támlkodna előtte, gazdagodna a világ! S ez az új helyzet arra készteti, hogy maga keresse az ismeretlen világ tárgyait, kutasson dolgai után. Új életre kelnek számára régi kalendáriumok, megelevenednek egykori iskolakönyvek piros és kék ceruzával színezett alakjai, állatok emberi figurával a hátukon, királyok és császárok bajusszal és pipával a szájukban. Életre kelnek az emberi és állati alakok s a könyvek illusztrációi, a „cifrák” megelevenednek. O még nem színezte ki olvasókönyve alakjait, Vértes Ilona tanító néni figyelmeztette őket, hogy könyveiket, irkáikat tisztán kell tartani. Ebben a kíváncsi és kereső időben adta a véletlen Emi kezébe az aranyórát. Nem kereste, véletlenül akadt rá a vakablakban. A hátsóházba olyankor ment, amikor senki nem volt benn, ott még a nagyszülei laknak. A vakablakban fehér porcelán orvosságos tégelyeket talált, erős illatú kenőcsöket tartalmaztak, énekeskönyveket és egy csomag, spárgával átkötött tábori lapot, zsebkendőbe bugyolálva találta meg közöttük a zseb-órát. Csillogó sárga színű, alig nagyobb egy régi bronzkrajcárnál, arany lehet. Nem jár, nem ketyeg, szerkezete áll. A mutatói is aranyból vannak, finoman kidolgozottak, pompás hajlatokkal, görbületekkel ékeskednek. Megrázta és hosszan hallgatta, de nem
