Irodalmi Szemle, 2008
2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Vári Fábián László: Jég és korbács (vers)
Magyar táj, magyar ecsettel Fontos hogy szám röhög szakadásig s nyálam a mellkasomra csorran habzsolt élettől csorba a fogam lassított csendben téves program lettem Szétnézek derűs fölénnyel fogjuk fel pozitívan ezt is (Bár egyre fárasztóbb e vén fazon ki még csak fel se bukott eddig) VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ Jég és korbács Fekete Gyulának 1. Kosárba szedtem a dáliafejeket. Felírtam rendre minden veszteséget. Hivatásos hóhért mért tartunk, Uram? Jégkommandód csak kontármunkát végzett. Nézz körbe: roncsolt a jég és amputált. Még ránganak az ellátatlan csonkok. Megvetem e rangom- aluli halált, de tábort az ő nagyságos kedvéért sem bontok. Nekem ezer éve itt fogan az étel - a fekete földben és az almafán.
/
