Irodalmi Szemle, 2008

2008/11 - MAGYAR TÁJ, MAGYAR ECSETTEL - Vári Fábián László: Jég és korbács (vers)

Magyar táj, magyar ecsettel

S ha néha megsorozod durva jégsöréttel, foghatja vén fejét sírjában apám.

2.

Holt apám kiballag a régi rézmezőre, hol annyiszor vallott szégyent a kasza.

(A kökények alján csak a tippan hajtott, az édesfüveknek nem volt tavasza.)

Kiválaszt és levág öt szál aranyvesszőt, egy fénylő vakondtúrásnál megáll.

Korbácsot szerkeszt, ha kardot nem adhat, s én várok vacogva az álmainál.

Rátévedtem én is arra a mezőre, zeng a rét alattam, akár a cimbalom.

Kár. A felébresztett tárogatóra

göthös csend csahol csak - mindkét oldalon.

3.

Az éj bölcs madarai vállamra ülnek, fészkük elfoglalták az elhajtott magzatok. Hűvös lesz a hajnal, még halálra hűlnek.