Irodalmi Szemle, 2008
2008/11
A MADÁCH-POSONIUM KIADÓ KÖNYVEI Bárczi Zsófia: SZELLEMIDÉZÉS Mécs László (1895-1978), a harmincas években óriási közönségsikernek örvendő papköltő körül még ma is sok a tisztázatlan kérdés, a zavar. Saját versei szavalójaként mindig tömegeket mozgatott, Összes versei 23 000 példányban fogytak el, Paul Valéry benne látta a lírai őserő megtestesülését, József Attila viszont azt írta róla, hogy verseit „kispolgári tömegek írják... Ó nincs is. Mellékes”. S a véleményeknek e káoszához járult még a történelem igazságtalansága: a költőt 1953-ban, koholt vádak alapján letartóztatták (1956-ban rehabilitálták), de 1945 után tulajdonképpen már szinte haláláig egyfajta belső száműzetésben élt. A költő hatvanas években kezdődő irodalmi rehabilitációjába sokan bekapcsolódtak: néhányan - mint Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán - írásban léptek fel mellette, mások - mint Vas István, Simon István, Mátyás Ferenc - a te-kintélyüket és ismeretségeiket felhasználva voltak a segítségére. Bárczi Zsófia, a nyitrai fiatal irodalomtörténész kitűnő Mécs-monográfiájában nem „rehabilitálni” akarja a költőt, hanem elfogulatlanul megkísérli az irodalomtörténeti helyének a kijelölését, s teszi ezt rendkívüli alapossággal, az életmű eddig ismeretlen fejezeteinek a feldolgozása, értékelése alapján is. (208 oldal. Ára 240,- Sk) KH l KOR MEZSGYÉJÉN Papp Imre: PAPÍRVESSZŐ A Prágában élő Papp Imre (1954) furcsa, erősen „alulstilizált” verseinek megtanulatlan vagy inkább elfeledett grammatikájában, abszurd képeiben mintha egy személytelen személyiség s egy banálisán hétköznapi, de banalitásában szinte metafizikai világ körvonalazódna. Újabb verseiben ez a világ intellektualizálódni látszik, hangsúlyos művelődéstöténeti anyaggal, erotikus jelképekkel gazdagodik. (80 oldal. Ára 115,- Sk) Turczel Lajos: KÉT KOR MEZSGYÉJÉN A magyar irodalom fejlődési feltételei és problémái Csehszlovákiában 1918 és 1938 között A szlovákiai magyar irodalom és kultúra történetének kérdéseivel foglalkozók nem kerülhetik meg Turczel Lajos munkásságának, kutatásainak eredményeit. A Két kor mezsgyéjén című monográfia 1967-ben jelent meg, abban az időszakban, amikor a társadalmi fejlődés a közép-európai régióban határozott progresszív elemekkel és tendenciákkal gazdagodott. Bizonyára ez a nyitott légkör is hozzájárult a csehszlovákiai magyar irodalom 1918 és 1938 közötti kérdéseinek objektív vizsgálatához. Turczel Lajos - bevezető szavaiban - saját művét olyan „irodalomszociológiai munkának” tekinti és nevezi, amely „irodalomtörténetírásunk számára kíván forrásmunkául szolgálni”. (328 oldal. Ára 200,- Sk)
