Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - Keszan Andrea versei (Őrizd meg..., a tükör már megrepedt, Ne gyújtsatok...!, Impresszió I., Impresszió II., Városi barangolások, A harmadik világ gyermeke)
Keszan Andrea versei Őrizd meg... a régi konyhák karamellillatúak mint nagyanyánk mikor cukrot pirít ujjongnak a szívek mikor megsimogat tenyerében őrzi mit keblében is hordoz utolér a dagály a karja: félsziget gyöngéden meghinti a sebeket levelek hullanak olykor megkopnak a farmerek virágok virágok hátán majd szirmokkal takarózik az őszülő rét a tél is becsöszög fagyos cafatokkal körbeaggatva de senki sem húz kesztyűt míg tenyerében tenyered s tenyeredben tenyerem lelkűnkben őrizzük a meleget a tükör már megrepedt hunyd le félelemtől fátyolos szemedet s álmodj egy szebb álmot hol a „füvet” nem szívod! (csak fekszel benne) s vénáid teljes fel nem szabdalt valójában végigcsordul az élet: az étel mi kenyér s bor erő és hol járni csak így lehet tisztán szárazon szárnyalni óvatosan közel a földhöz fellegekkel vigyázni
