Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - TALLÓZÓ - Vasy Géza: A létezés sokarcúsága (Mezey Katalin költészetéről)
VASY GÉZA A létezés sokarcúsága Mezey Katalin költészetéről A posztmodem elméletek szerint egy mű létezésének szempontjából nem a szerző, hanem a befogadó a lényeges, s azok az információk, amelyek magából a műből származnak. Esetleg feltételezhetjük, hogy valóban ez lenne az ideális állapot, kérdés marad azonban, hogy miként válnak értelmezhetővé a műben rejlő információk, ha nincs kellő mértékű általános műveltségünk. Történelmi, művelődés- történeti, filozófiai, esztétikai, művészeti, irodalmi és egyéb ismeretek szükségesek ahhoz, s nem is csupán középiskolás fokon, hogy egy irodalmi alkotást, egy költeményt érdemlegesen megérthessünk. Mezey Katalin költészetével foglalkozva legyen példa A folyamszabályozó: ez országban / hol annyi terv / összeomlott / leszerepelt // e kis földön / hol annyi érv / hullt le halt meg / a semmiért // a párásföldű/félsziget/fölött hol any- nyi / nagy szívet //fojtott meg ölt meg /e haza / mégis neki lesz / igaza? Érdemes lenne száz érettségiző fiatalt megkérdezni: ki is az a folyamszabályozó. Remélhetően azért sokan ejtenék ki Széchenyi István nevét, s ha igen, akkor már elhárult a legfőbb akadály a befogadás elől. De máris jön a következő kérdés, kire, mire utal a cím után a vers utolsó két sora: „mégis neki lesz / igaza?” Ehhez már tudni kell Széchenyi és Kossuth stratégiai és taktikai vitáiról, a reformok és a radikális, forradalmi út ellentétéről, s ennek feloldhatatlanságáról is. A vers kérdése nem állítás ugyanis, csak elgondolkoztató feltételezés. Ez a kérdés ugyanakkor nem a múltbeli eseményekre vonatkozik, hanem a megírás jelen idejére. A válogatott kötetből (Szárazföldi tél, 1991) tudható, s ez is „művön kívüli” információ, hogy a vers 1973 és 1975 között keletkezett. Vagyis egy olyan korszakban, amelyben - 1945 óta folyamatosan - Kossuth volt az igazi példakép, a forradalmár, s vele szemben Széchenyi „csak” reformer, aki 1848 nyarán nem volt képes a császárral szembeszállni. 1848 márciusát összeolvasztották a Tanácsköztársasággal, az 1957-ben megalakult KISZ-szel, évente megrendezték a „forradalmi ifjúsági napokat”. Ha valaki ezekben az években Széchenyi igazának lehetőségét vallja meg, akkor elsősorban nem Kossuth Lajossal vitatkozik, hanem a hetvenes évek hivatalos politikájával, ráadásul éppen az időben, amikor a hatvanas évek végén megindult hazai reformfolyamatokat leállították, amikor a felnőttek nagy tömegében ott élt még a fényes szellők lendülete, a kommunizmus eszményi világának bűvölete, sőt 1956 már r TALLÓZÓ
