Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Nézelődés az ablakból (Jegyzet Ozsvald Árpád versfordításaihoz)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE lis jelenségnek számít az Ozsvald-oeuvre egészén belül, mint általában a gyermekirodalom, illetve a gyermekvers maga - ez utóbbiak a Kiűzetés a Paradicsomból kötet így messziről, ha nézed... című ciklusát adják). Ezeket az Ozsvaldnál periferikus megnyilatkozási formákat azonban végül is nem különítettem cl önálló ciklusba, annál is inkább, mivel azok nem jelentették alkotói-műfordítói törekvéseinek önállósult irányát, hanem csupán véletlenszerű esetlegességgel épülnek be életművébe. Ezt a véletlenszerűséget érzékelteti az általa fordított költők/versek e kötetbe való besorolásának - az egyes költők születési évszámát követő - rendje is. Ez a megoldás azonban némiképpen arra is alkalmat adott, hogy segítségével - ha mégoly elnagyoltan is - bizonyos irodalom-, illetve társadalomtörténeti folyamatok, valamint nemzedéki-poétikai jellemzők is felrajzolódjanak az egyes költői arcok, arcvonások, indíttatások mögé. így bizonyos értelemben beszédes lehet az olvasó számára az a tény is, hogy míg kötetünk legidősebb költői (Tesarová, Podja- vorinská) még a 19. században kezdték pályájukat, s egy klasszikusan értelmezett irodalomeszményt testesítenek meg, legfiatalabb poétája - a még ötvenen jócskán inneni, 1962-es születésű Adriján Turan - az avantgárdon túli, a posztmodem képviseletében a romantikába tűnt vemei hős: Grant kapitány gyermekeinek nemzedéke helyett a kanti léttapasztalatokat megélt nemzedékek képviseletében lép föl Ozsvald Árpád versfordításai között. Gyűjteményünkbe költőnk csaknem valamennyi fordításpublikációját felvettük, a folyóiratbelieket is (kivéve a személyi kultusz sematikus költészetét megjelenítő kevés számú, féltucatnyira is alig rúgó fordítását), s felhasználtuk hozzá a máig nem teljesen feldolgozott kéziratos hagyatékát is (a Tesarová-bábjátékon kívül egy Rúfus- és egy Kováč-verset is innen emeltünk át). Talán a fentiekből is kiderült, hogy Ozsvald Árpád szinte kizárólag szlovák és cseh nyelvből fordított. Kivételt csupán néhány - ugyancsak folyóiratban közölt - Jannisz Ritszosz-fordítása képez, akinek költészetét módfelett közelinek érez(het)te magához, s akinek fordításához valószínűsíthetően a szlovákot használta közvetítő nyelvként (1962-ben jelent meg, s a következő esztendőben került Ozsvald könyvtárába a Vladimír Reisel- fordította szlovák Ritszosz-kötet, a Nebola to hra, amely mellett két magyar nyelvű Ritszosz-kiadást is tartalmaz költőnk tárgyi hagyatéka). S kivételnek számítanak Ozsvald csehszlovákiai ukrán költőktől származó versfordításai is, amelyeket A Kárpátok éneke című, a Madách Kiadónál megjelent 1988-as kötet számára készített nyersfordítások alapján. (Ez is magyarázza, hogy miközben a Ritszosz-verseket figyelmen kívül hagytam a Nézelődés az ablakból összeállításánál, a Hajný-, Slepec- és Németh-átültetéseket felvettem a gyűjteményünkbe.) S amit még feltétlenül meg kell említenünk Ozsvald Árpád hangsúlyozottan nem nagy kiterjedésű fordítói életművének taglalásakor, az két vékony prózafordítása: Petr Skarlant nemes veretü regényprózája, a Gyönyörök kora, illetve Inna Veselá-Jifí Veselý akár új kiadást is megérdemlő ismeretterjesztő kötete, sakkregénye: a Sakksuli (tudvalévőén hobbi szinten Ozsvald Árpád is szenvedélyes sakkjátékos volt).
