Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: A kultúrák közötti kommunikációról (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című kötetéről)

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

Intertextuális fordítás (a különböző nyelvű szövegek a világirodalom toposzait használják fel egy-egy azonos témájú műben),

Intratextuális fordítás (egy konkrét szerző egy művén belül, különböző variánsokban létrejövő fordítása),

Extratextuális fordítás (verbális szöveg nem verbális üzenetté alakítása vagy fordítva).

A fordítói kompetencia kérdésköre valószínűleg részletezőbb feldolgozásra és egyértelműbb hierarchizálásra tesz szert a jövőbeni kutatásokban, mivelhogy az eddigiek során akár a nyelvtudományi, akár a fordításelméleti megközelítések inkább bonyolították, mintsem letisztították a definíciókat. Csupán a nyomósítás kedvéért sorakoztatjuk fel a szerző által kiemelt Roger Bell-féle felsorolást, amely az alábbi képességeket hangsúlyozza a fordítás-kompetencia összegzéseként:- forrásnyelvi tudás,- szövegtípus-tudás,- szókincsbeli tudás,- kontrasztív tudás,- a dekódolás és a kódolás tudása.

A fordítási műveletek különbözőek a forrásnyelvi szöveg célnyelvi szövegvariánsának létrehozásakor; a kihagyás, betoldás, átrendezés cselekményei az ekvivalencia elvét is szolgálják. Az átváltási műveletek során több szempontból is vizsgálódhatunk: grammatikai szinten megkülönböztetjük a kötelező és fakultatív (nem kötelező) átváltási műveleteket; más szempontból ugyancsak elválaszthatóak az automatikus vagy nem automatikus átváltási műveletek. A legalapvetőbb grammatikai eljárások a cserék, áthelyezések, betoldások, kihagyások, majd a retorikai felsorakoztatáshoz a detrakció (hozzáadás), adjekció (elhagyás), transzmutáció (felcserélés) és az immutáció (helyettesítés) mind érvényesülnek.

A szövegtipológia nemkülönben fontos kutatási területe a fordítástudománynak, amikor is az alábbi szövegtípusokat szokás figyelembe venni: informatív, expresszív, operatív, audio-mediális szövegtípus. A kép bővül a fordítási folyamatot meghatározó alaptényezőkkel is, amelyek között számon tartjuk a fordító-befogadó szociokulturális kontextusát, az eredeti szöveg fordítói olvasatát és a célnyelvi olvasók feltételezett olvasatait. Ugyanakkor mindezeket befolyásolja egy olyan normarendszer is, amely szintén hatással van a fordítási folyamatra. A szakirodalom ide ismét három változatot sorakoztat be, mégpedig:

a) az eredeti mű a saját kora szociokulturális kontextusában,

b) a célnyelvi olvasóközösség befogadási normája,

c) a fordító saját befogadási normája.

Egy-egy norma természetesen igen összetett és sokféle tényezőtől is függ; persze előfordul nem egy olyan vélemény is, amely nem tartja fontosnak a normát a fordítási folyamatban.

Lőrincz Julianna többek között a Prágai Nyelvészkor, majd az ún. Nyitrai