Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Tóth László: Nézelődés az ablakból (Jegyzet Ozsvald Árpád versfordításaihoz)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE iskola kutatóira is hivatkozik, amikor a metaszöveg tipológiáját prezentálja. Főleg Anton Popovicot idézi, amikor a szövegvariánsok típusait három nagy csoportban láttatja. Ezek a következők: szerzői metaszöveg, kvázi metaszöveg, olvasói metaszöveg. Az olvasói metaszöveg kiegészítéseként olvashatjuk, miszerint a fogalom takarja az eredeti szöveg kommunikációs üzenetén kívül az olvasó stilisztikai kompetenciáját is. Az olvasó interpretált stilisztikai kompetenciáját pedig befolyásolja társadalmi hovatartozása, műveltsége, érdeklődése, anyanyelvi és irodalmi felkészültsége. Mivel minden potenciális olvasónak eltér egymástól a nyelvi, irodalmi, kommunikatív kompetenciája, ez a tény nagymértékben meghatározza a szövegértelmezést, s ezen túl a forrásnyelvi szöveg variánsainak számát is. Lőrincz Julianna kutatói megalapozottsággal megírt és beszerkesztett könyve sok tanulsággal szolgál a fordítástudomány és a nyelvtudomány művelői számára. A szerző felkészültségéről árulkodik a gazdag irodalomjegyzék, a bő tárgy- és névmutató. Ezekkel együtt a mellékletben prezentált anyag nagyban segíti az olvasó tájékozódását. (Líceum Kiadó, Eger, 2007) Erdélyi Margit Nézelődés az ablakból Jegyzet Ozsvald Árpád versfordításaihoz Nézelődés az ablakból. A verscím Michal Cernik cseh költőé. De - köteteimmé emelve - tökéletesen fedi azt az alkotói szándékot és alkatot, mely Ozsvald Árpád műfordítói életműve mögött áll. A műfordításra általában ráillik a fenti alaphelyzet: mintegy kitekintve önmagunkból, szemügyre vesszük emberi-tárgyi környezetünket, mintegy kitekintve nemzeti irodalmunkból, kultúránkból, szembesülünk mindazzal a szellemi környezettel, amit szemünk-értelmünk befoghat, illetve befogni képes. A második világháború után meglehetős késéssel induló (cseh)szlo- vákiai magyar irodalomban a tájékozódásnak ez a természetes emberi igénye a maga történeti korlátozottságában is már meglehetősen korán, úgyszólván a kezdet kezdetén megfigyelhető, amely azután 1958-ban Tőzsér Árpád „anyánk képén a világ a ráma”-metaforájában már programszerűen is megfogalmazódott (cáfolva azokat a ráfogásokat is, melyek e nemzetiségi literatúra magába zárkózottságát, magába zártságát igyekeztek a közelmúltban bizonygatni). Ozsvald Árpádot a szemlélődés, a nézelődés mint alkotói módszer, mint alkati meghatározottság különösképpen jellemzi. Annak ellenére, hogy nem volt pár excellence műfordító, az átültetendő szövegekben általában nem elsődlegesen vers- fordítói-műfajtechnikai feladatokat látott, hanem lehetőségeket saját világa kiteljesítésére, olyan fogódzókat s eszközöket, melyek önépítkezését segítették, s költői mozgásterét növelték meg. Általában azokban az idegen szövegekben érezte otthon
