Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: A kultúrák közötti kommunikációról (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE fordítási gyakorlat is bizonyság arra nézve, hogy a szövegre összpontosul a forrás- nyelvi és célnyelvi variánsokra vonatkozó teljes fordítási folyamat. A szövegnyelvészet ilyen formán erősen megtámogatja a fordítástudományt, amely ugyanakkor- főleg az utóbbi időben — a szociolingvisztikai kutatásokból is készséggel profitál. Lőrincz Julianna több terminológiai tisztázatlanságra hívja fel a figyelmet, amikor pl. a transzlatorika terminus technicus Banczerowski Janusz általi definiálását részletezi. Eközben kiderül, hogy a fordítói kompetencia nemcsak a legszükségesebb fordítói karakterjegyeket veszi számba, hanem azon túl is megszabja a fontos vagy elengedhetetlen tényezőket. Az Umberto Ecótól kölcsönzött és a magyar szakirodalomban is előforduló traduktológia (jelentése: a fordításról való gondolkodás) ugyancsak a fordító kompetenciájának szánja a fő szerepet, s két fontos szakaszát különbözteti meg a fordítási folyamatnak, mégpedig:- egyik esetben a fordító megérti és interpretálja a forrásnyelvi szöveget;- másik esetben a megértett és interpretált tartalmat a célnyelv eszközeivel újraalkotja. (13.) Ezeken túl nem mellékes tényezőnek számít a fordító munkabírása, idegállapota sem. A fordítás fogalma több korábbi szerző munkája alapján a következőképpen áll össze a fejezetben. „A fordítás bizonyos objektív törvényszerűségek szerint zajló, ugyanakkor több szubjektív választást megengedő tevékenység, amely a fordítási folyamatban részt vevő tényezők együttes közreműködésével valósul meg.”(14.) Hangsúlyozandónak véljük, hogy a különböző nyelveken újraalkotott szövegek (legfőképp a művészi szövegek) fordítása valójában interkulturális kommunikáció, hiszen egy adott nép/nyelv kultúráját kódolja át egy célnyelvbe, ami aztán ugyanazt az üzenetet jellemzi vagy ugyanazt az élményt váltja ki a célnyelvi befogadóban, mint az eredeti szöveg. A gondolat leginkább az ún. domesztikáló (ma eléggé népszerű) irodalmi fordításokat támogatja leginkább, ezek szerint a fordítónak, amikor fordít, a célnyelvi befogadó kultúrát kell legfőképpen szem előtt tartania. Mindezek kapcsán Lőrincz Julianna kitér a posztmodem irodalomelmélet által képviselt szemléletre is, amely az egyes irodalmi alkotásokat az emberiség közös kultúrkincse, mint kontinuum elemeiként értelmezi. Leginkább Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály, Kabdebó Lóránt, Szabolcsi Miklós gondolataira hivatkozik a magyar irodalomtudomány kapcsán, illetve fordítástípusokat is felsorakoztat Peter Torop (a tartui egyetem kutatója) vizsgálódásai alapján. Ezek a következők: Textuális fordítás (egy nyelven belül is megvalósulhat; pl. stílusparódia, illetve azonos műfajban írt szövegvariánsok), Metetextuális fordítás (egy szövegnek más nyelvi kultúrára való fordítása - ilyen a műfordítás is),
