Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: A kultúrák közötti kommunikációról (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE aleatórikus szövegeket X változatban lehet egymással párosítani, s alighanem ez volna a megoldás, de hát ez már nem az én asztalom. Ehhez számítógép kellene s még újabb technikai eszközök, s én még a számítógépes írógépig sem jutottam el.” Annyi bizonyos, hogy az avantgárd költészettől még mindig nagy az idegenkedés. Ebből következik Cselényi legnagyobb problémája is, hogy tudniillik kinek ír, ki tudja olvasni, követni őt. Kesernyésen jegyzi meg barátai társaságában, h- ogy neki tulajdonképpen harminchárom olvasója van. Én H. Nagy Péter véleményét elfogadva tréfásan azzal vigasztalom, hogy ez nem kevés, és ne keseregjen, lesz majd harmincnégy is, csak ki kell várni. A Pomogáts-monográfia megjelenésének nagy jelentőségét éppen abban látom, hogy közelebb hozza különösen a fiatalabbakat, de az idősebbeket is mind szélesebb körben Cselényi költészetének értő olvasásához! (Nap Kiadó, Műhely-sorozat, Dunaszerdahely, 2007) Mács József A kultúrák közötti kommunikációról (Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című kötetéről) Az utóbbi években szép számban bővült a fordítás/műfordítás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó szakirodalom. Ezt a felsorakoztatást gazdagítja Lőrincz Julianna Kultúrák párbeszéde című szakkönyve, amely a Pandora Könyvek 10. köteteként jelent meg 2007-ben (Líceum Kiadó, Eger). Szerzőnk már a bevezetőben bevallja, mennyire nem könnyű feladat a műfordítás minden fontos kérdésével foglalkozni. Szám szerint öt fejezetben világosan láttatja azt az igyekezetet, hogy egy nagy kérdéskör hangsúlyos témái kompakt anyaggá szerveződjenek. Az első fejezet a Fordításelméleti alapfogalmak címet viseli, s apróbb bontásban több alfejezetben forszírozza az újra meg újra előbukkanó, esetleg pontatlan, vagy kevésbé egyértelmű definíciókat. Ismert szakemberek (Catford, Nida, Komisszarov, Revzin, Rosenzweig, Klaudy, Barth stb.) előzetes megfogalmazásaira támaszkodva Lőrincz Julianna mintegy anyag- és fogalomrendezést is végez. Erről árulkodik a könyv függelékében feldolgozott fogalomtár is, amely megerősíti az egyes fejezetekben használt szavak, kifejezések jelentésmezejét. Az első fejezet indítása két szembenállásra tesz utalást: a fordításelmélet/fordítástudomány besorolása ugyanis egyes kutatók részéről az alkalmazott nyelvészet ágai közé tartozik, más kutatók pedig önálló tudományágnak tekintik. Ez utóbbinak legfőbb indoka az, hogy a fordítástudományi (transzlatológiai) kutatások immár magas szintű elméleti ismerettárral rendelkeznek, vagyis az alkalmazott nyelvészeti tudásanyag gazdagodott. A leggyakoribb megfogalmazások a továbbiakban arra utalnak, hogy a fordítástudomány interdiszciplináris tudományág, s kutatásának tárgya - több más tudományághoz hasonlóan - a szöveg. A legkorábbra visszanyúló kutatások, illetve maga a
