Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Mács József: A hegyaljától a párizsi Bakonyig... (Pomogáts Béla Cselényi László című monográfiájáról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Cselényi mítoszalkotó poétikájának Pomogáts szerint két fontosabb előadásmódja van: a montázs és a parafrázis. Az előbbi a Jelen és történelemben arra utal, hogy „a költői szövegbe minduntalan mitológiai, filozófiai és irodalmi betétek vagy idézettöredékek épülnek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az egyetemes, illetve magyar kultúra gondolati rendszerével kössék össze a mondanivalót”. Az idézetek Cselényi vallomása szerint a Genezisből, a Gilgames-eposzból, Arisztotelész, Spinoza, Hegel, Kierkegaard, Husserl, James Joyce, Bornemisza Péter és József Attila műveiből valók. A költői konstrukcióba épített szövegek között különleges szerepet töltöttek be, ahogy Pomogáts látja, a Genezis, illetve a Gilgames-eposz vízözön-tör- ténetei, amelyek szerekezetileg is kitüntetett helyet foglalnak el a költői struktúra tengelyében. „Elsősorban ez a két vízözön-történet adott mitologikus távlatot a csallóközi árvíz drámai jeleneteinek.” El kell hinnünk Pomogátsnak azt is, hogy Cselényi műhelyében következetesen az avantgárd költészet kutató-kísérletező törekvései érvényesültek. A Lehetőségek egy elképzelt szöveghez egyértelműen erre utal! Ebből következően meggyőzően hat annak megállapítása is, hogy Cselényi avantgárd jellegű szövegkonstrukciói nem pusztán poétikai és nyelvi kísérletek, inkább arra vállalkoznak, hogy új módon, „forradalmian” újszerű költői eszközökkel fejezzék ki a kisebbségi körülmények között élő magyarság és ezen túlmenően a Duna-táji / közép-európai régió történelmi és társadalmi tapasztalatát. Pomogáts Cselényi-monográfiájábó! nem hiányoznak a költő verseit és köteteit értően elemző hivatkozások. Ügyesen beleilleszti monográfiája egészébe a költőbarát Tőzsér, Koncsol, valamint Zalabai, Alabán, Duba, H. Nagy Péter és mások értelmezéseit. Az ő maga összeállította Escorial avagy a Cs-tartomány című kötet néhány szerzőjének észrevételét, Bohár András A megirhatatlan költemény hermeneutikai kísérleteit, Borcsa János: Aki e verseket mind ellenírta című tanulmányának a legfontosabb megállapításait, s nem utolsósorban Mekis D. János elemzéseit. Cselényi „költészeti laboratóriuma” Pomogáts meglátása szerint az Aleatória című hatalmas méreteket öltő lírai-epikai vagy éppen poétikai-filozófiai kompozícióban bontakozik ki a maga teljességében, és tulajdonképpen folytathatatlanul. A Kőország című kötet (vers, esszé, útirajz) „maga is két nagyszabású költői montázs között helyezi el a gömöri szülőföld múltját és közelmúltját felidéző személyes emlékezéseket.” A kötet legnagyobb figyelmet érdemlő írása az Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában Gömörországban 2002 szeptemberében egy hazaruccanás képeit villantja fel. A nem szokványos cím első része Laurence Steme útirajzára utal, míg második része Marcel Proust egyik legnagyobb müvére. Pomogáts érdekesen szövi bele monográfiájába azt is, amit avantgárd költészeti törekvéseiről maga Cselényi mond el. Mármint azt, hogy „ami mára kiderült, az Aleatória tovább járhatatlan út. Szét kell szedni az egészet s megpróbálni újra összerakni/.../Bevallom, egyre kevesebb ehhez az erőm. Hiszen valójában arról van szó, hogy az ilyen
