Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖNYRŐL KÖNYVRE - Mács József: A hegyaljától a párizsi Bakonyig... (Pomogáts Béla Cselényi László című monográfiájáról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE választó útjáról, lerázva magáról az értetlenkedő támadóit: „A kutya ugat, a karaván halad!” Cselényi pontosan tudta, mit ért a kutya ugatásán, támadói viszont csak szerették volna tudni, mit takar a karaván ponyvája... Akkori kijelentésének ma is aktuális értelme van! Pomogáts Béla Cselényihez és családjához fűződő több mint három évtizedes barátsága nem a Keselylábú csikókorom megjelenése idején kezdődik, amikor még Cselényi csak Juhász Ferencet látta követendő példának. Később, az Erők című kötet megszületése után kerül kezébe minden további könyve. Életművét értékelve azonban gondosan bemutatja a költő szülőfaluját, Gömörpanyitot, a község ősi múltját, negyvenöt utáni tragédiáját, amikor Cselényi szüleit Jolsvára, a többi falubelinek meg csaknem a felét Magyarországra kergeti a magyar-szlovák lakosság- csere kényszere, miközben helyükre a Mátra vidékéről telepítenek szlovákokat. Ily- lyés Gyula és mások is leírták, hogy az első tíz vagy húsz év milyen jelentőségű egy-egy költő vagy író életében. Ez alól Cselényi sem kivétel. Meghatározó szerepét igazolja az ő életében is a Pomogáts monográfiájában olvasható Gömörpanyit -Pozsony-Párizs „tengelyre”épített életmű, amelyből az derül ki tömören, hogy Cselényi szülőfalujából hozza legmeghatározóbb élményeit, Pozsonyban szívja magába a fővárosi élet nedveit, beleértve a szerkesztőségi munkahelyeket (Hét, Új Ifjúság), az Irodalmi Szemle és a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségében, illetve a Madách Könyv- és Lapkiadóban való időzést, az egyetemi éveket, a kollégiumi és albérleti szobákat, s a megrázó dunai árvíz borzalmas következményeinek látványát. No meg a civakodást a szemellenzős szerkesztőkkel, az irodalom lényegét másképp értelmező „világmegváltó” költő- és írótársakkal... Pomogáts nagy hozzértése ismerteti meg az érdeklődő olvasókkal azt a három egymással szervesen összefüggő és egymásba épülő élménykört, amely a tehetségesen induló Cselényi költészetét alakítja. Nyomai megtalálhatók riportjaiban, esszéiben, vallomásaiban és mitikus természetű költői eposzában. „Cselényi László szándéka arra irányult - állapítja meg Pomogáts -, hogy a lírai „mítoszt” a közvetlen valóságból alakítsa, s a látomásos eszközökkel általános érvényűvé tett költői anyagot olyan írásokból fejlessze ki, amelyek a lehető legjobban simulnak az élet empirikus tényeihez. Cselényi hármas élménykörét tehát, ahogyan Pomogáts megállapítja, vitathatatlanul egy közös kötőanyag fogja össze: „a kisebbségi magyarság önismeretének és legitimációjának gondolata”. Ennek vált makacs és következetes kiteljesítőjévé! Ha valakire, rá remekül illik a Csehov-Gorkij-levelezésből ismert barázdában lépegető ló példázata, amely szerint a kritikus is olyan, mint a bögöly, röpköd az ekét húzó, barázdában lépegető ló fara körül, s bele-belemar. A ló csak megy a maga útján, s védekezésképpen annyit tehet, hogy ide-oda csapkod a farkával, elhessegeti farától a bögölyt! így volt Cselényi is a kritikusaival. Bárhonnan és bárhogyan martak bele, ő húzta az ekét, és nem lépett ki a barázdából. „Vérszívóit” távol tartva ment a maga útján!
