Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Markó Emil: Késői nyár (Két levél)
Késői nyár hetek tovább. Ő sürget, váljak el a feleségemtől, de én... és itt jön, amiért most hozzád menekülök tanácsért... nem tudom, mit csináljak. Szeretem a feleségemet, még ha nevetségesen hangzik is ezek után... Szerelmes, halálosan, gyötrelmesen szerelmes vagyok Incibe, de szeretem a feleségemet. Viszont tegnap láttam, amint a fiam egy kislányt kísért haza a teniszpályáról a nyári alkonyaiban és a kapunál megcsókolták egymást. És ekkor fellázadtam. Már a fiam volna soron? És én hol maradok? Vagy az a sorsom, hogy félreálljak? Félreálljak egy egész nemzedék útjából: tessék előrefáradni, és már kilépek a sorból?! Miért? Fiatal vagyok, fiatalabb, mint valaha, jogom van a fiatalságra - nem én akartam, hogy így legyen. Egész éjszaka nem aludtam. Fojtogatott a vágy Inci után és fojtogatott a kétség, mit csináljak. A feleségem semmit sem vesz észre rajtam, semmit sem sejt és ez az angyali gyanútlanság még jobban felkavar. Hozzád tudok csak jönni tanácsért. Akármit mondasz, hallgatni fogok rád. Türelmetlenül várom válaszodat és ölellek régi iskolai barátságommal. Imre II Kedves Barátom! Köszönöm, hogy oly hamar válaszoltál levelemre és köszönöm azt a sok jóakaratot, amellyel ügyemet a magadévá tetted. Nem is várhattam tőled más választ, mint amit kaptam. Igazad van és nem az író, a művész, mondjuk a bohém beszél belőled, mikor azt írtad: hallgassak a szívemre, szenvedélyemre, elkésett nyaram hívó szavára. A férfi értette meg a férfit, a háborús nemzedék testvéri kapcsolata támadt fel benned, mikor azt mondtad: jogom van az élethez, elveszett, elrabolt ifjúságom kárpótlásához, ez az a szent önzés, amely nem bűn, amely természet szerint való részünk az élettől és életből és hogy senkinek sincs joga útjába állni a boldogságomnak, még magamnak sem. Igazolva láttam magamat, leveledben. Döntöttem. A véletlen is a segítségemre jött. Bankom kiküldött vidékre, valami fiókinté- zetnél kellett átnéznem az üzleti könyveket. Megbeszéltem Incivel, hogy egy nappal előbb utazom el, mint kellene és a Szenci-tónál találkozunk, azon a kis fürdőhelyen, ahol egyszer... - ezt azonban elfelejtettem neked a múltkor megírni. Incivel egyszer, talán másfél hónapja, kirándulni mentünk a Szenci-tóhoz. Máskor is mentem már vikkendre, klubtársaimmal, Jankának tehát nem tűnt fel a dolog. O, az az éjszaka, ott a Szenci-tónál, akkor vesztettem el végképp a fejem! Most tehát, mondom, megbeszéltük, hogy én délután elutazom és ő másnap reggel utánam jön, a biztonság kedvéért így kellett beosztanunk az utazást. Ujjongva érkeztem meg a kis fürdőhelyre, a- hol minden tele volt csodálatos emlékekkel. Elhatároztam, hogy mindent megbeszélek Incivel a válásomra és a házasságunkra vonatkozóan, és hazaérve, őszintén, becsületesen odaállok Janka elé, és elmondom neki visszavonhatatlan elhatározásomat. A várakozástól szinte mámoros voltam: reggel megérkezik Inci, és egy nap és egy éjszaka csak a miénk, csak a miénk újra, egyedül csak a miénk.
