Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Markó Emil: Késői nyár (Két levél)
Késői nyár Kedves Barátom! Tudom, csodálkozol, ahogy e sorok alatt megpillantod a nevemet — ugyan mit akarhatok tőled? Az iskolában jó pajtások voltunk, igaz, de érettségi után szétsodort bennünket az élet. A tízéves találkozónkon — ennek is van már vagy nyolc-kilenc esztendeje - kissé felelevenítettük a régi barátságot, meg is fogadtuk egymásnak, hogy ezentúl gyakrabban összejövünk, de hát, mint az ilyen esetekben történni szokott, megmaradtunk a puszta ígéreteknél, s azóta sem láttuk egymást. Én legalább hallok rólad, örömmel olvasom írásaidat, megnézem darabjaidat a színházakban és néha büszkén mondogatom a feleségemnek: látod, ez a fiú sokra vitte, osztálytársak voltunk. És most lepődj meg, még jobban: amikor e sorokkal hozzád fordulok, az íróhoz szólok, nem a volt osztálytárshoz, nem az egykori baráthoz. Tanácsot kérek tőled, aki annyi lélekbe lát, annyi életbe markol, akinek a legbonyolultabb lelki problémát sem nagy gond megoldani, mert hiszen félig-meddig ez a kenyere... Sokat vívódtam magammal, amíg elhatároztam, hogy hozzád fordulok tanácsért. De éppen azért kell most hozzád jönnöm, mert önmagammal nem tudtam dűlőre jutni. Te talán úgy tekinted majd a dolgomat, mint egy regény tárgyát, valami furcsa bonyodalmat, melyet meg kell oldanod, és ezzel, legalábbis azt hiszem, rávezetsz engem is az egyedüli megoldásra. Előre kell bocsátanom, hogy én szeretem a feleségemet. Ebből viszont rögtön láthatod, hogy nőről van szó a dologban, de ez a nő nem a feleségem. Nem tudom, emlékszel-e még rá, hogy az érettségi találkozónkon elmondtam neked a házasságom történetét. Röviden elmondom még egyszer, mert enélkül nem adhatnál megfelelő tanácsot. Azt tudod, hogy érettségi után bevonultam katonának, mint te is. Mi örömöm volt addig az életből? Mennyit ismertem meg addig a szerelemből? Tudod jól, az iskolában a sport volt a mindenem, csak ennek éltem. Nőt alig ismertem, ha csak azokról az apró kis diákszerelmekről nem beszélek, amelyek olyanok, mint rózsaszínű hajnali bárányfelhők az égen: semmivé múlnak, amint feljön a Nap. Nekem csak későn jött fel a Nap, négy évig a fronton voltam, hazajöttem kitüntetésekkel és kilátástalanul, alig múltam huszonkét éves. Tehát csak természetes, hogy beleszerettem az első nőbe, aki az utamba került. Nem panaszként mondom - ez a nő a feleségem -, akit még ma, tizenöt év után is szeretek és akinek tulajdonképpen a karrieremet is köszönhetem. Az édesapja hozott ugyanis be a bankba, melynek ma már főtisztviselője Markó Emil
