Irodalmi Szemle, 2008

2008/10 - Bodor Miklós László: Magasréti bika (novella)

Magasréti bika- Közelebb kell jutnom! - A lesepert cserkészút nagy kerülő lett volna, tehát egy váltót használtam föl, hogy megközelítsem feltételezhető útvonalát. Sajnos egy bak útját is kereszteztem. Nem láttam a firmát, és alaposan összeszidott elugrásakor, a bika meg elhallgatott.- Még elmegy a vén golyóálló - szömyedtem el. Elővettem a kürtöt, böffe- nő, terelő hangot mímeltem. (Jóakaróim szerint erős bikát nem tudok utánozni, talán mert a gégém nem elég tágas, bár egyes rosszmájúak szerint jó bikát csak jó bika „alakíthat” élethűen.)

Mindenesetre az öreg visszabőgött, s már nem volt elérhetetlenül messze. Ha nagyon akartam valami ropogásfélét is hallottam felőle. Ez is lehetett még valami belemagyarázás, de én hittem benne. Orromat félig befogva a kontárbikától zaklatott tehén „eőőőő”-jét hallattam, majd ismét a kürtbe szóltam bele:- Eöh - eöh - áoúhhh - óóáhh... - cifráztam szarvasul. - Ne izélj már, Örzse!- kívántam vele üzenni.- Mííí? Mi készül ott? - üvöltött vissza az öreg.

Aztán - és ez már biztos volt - kemény csapkodó hangot hallottam a sürü túlsó felén. Egy-egy tehén is felnyikkant, és reményem szerint a bika elkezdte erre terelni hitveseit.

Az „öreg” feladatának tekinthette a gyenge bikákat elverni innen, viszont a háremét sem óhajtotta őrizetlenül hagyni. Ahol álltam, jó takarást adott egy sombokor. Kilövésem is volt, s valamivel magasabban helyezkedtem el, mint ahonnan ki kellett bukkanniuk. Egy-egy ingerlő gorombaságot küldtem a felmérgesedett basa felé, köz- ben-közben a tehén hangját utánoztam. Megrázogattam a bokrot is. A csel bevált. A bika tüzbe jött, és most már vitathatatlanul a vélt ellenség felé - felém - törtetett.

Alattam a fiatalosban meg-megrezzent egyik-másik fa teteje. Jól jelezte az ott közeledő csapatot. Végre a puskára is gondolhattam, bár a távolság még nagy volt, no meg megpillantani sem sikerült egyiküket sem. Ilyenkor bolond a helyzet. Nem lehet tudni, hogy valamelyik tehén nem előzi-e meg a társait? Esetleg csendesen előrejön, és a fiatalos szélén lesi, hogy milyen is férjuram új vetélytársa? Netán nem kerül-e csapdába a csapat?

Jó kétszáz méterre voltak, amikor megvillant egy sárga végű agancsszár, aztán ismét eltűnt. Sőt, mintha egy lemaradó miatt vissza is fordult volna a bika...? Mindenesetre közelített.

Elsőként, mint tartottam tőle, egy tehén hosszú feje nyúlt ki a suhángok takarásából. Most tartózkodtam a bőgéstől. A tehén nedves orrán megcsillant a fény. Szeme végigvizslatta a szálast. Kissé előbbre léphetett, mert nyakából is megláttam egy arasznyit. Más helyütt is szétnyílott a sűrűség, és előbb egy, majd még egy tehén és ünők bontakoztak ki. A bika mögöttük csörtölt. Jobbra-balra járta a sűrűt, és egybe terelte a kelletlenkedő hölgyeket, végül aztán ő lépett ki a nyiladékra legelsőként.- No, hol vagy híres? - kiáltott a vélt ellenség felé.