Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Bodor Miklós László: Magasréti bika (novella)
Magasréti bika PITYMALLAT A hajnal megjelentette magát, a szél tohonya ködteheneket hajtott elő a völgyekből. Békésen úsztak mind feljebb, a fáradtan szürkülő dombokon. Megálltam a ház kicsiny tornácán. Hallgatóztam.- Egy mukk nem sok, annyi bőgés se hallik - keseregtem, csak úgy magamnak. A ködök felértek a Kálváriáig, megmosdatták a Megfeszítettet a két latorral együtt. Nem tettek különbséget a megváltó, a megtért és a káromolva kiszenvedett ember között, aztán folytatták a munkát a kápolnán. Amikor feljutottak a kereszthez, akkor érte el a Nap a Cenna hegy élét. Fényében megcsillant a kápolna tornyán a kereszt. Felejthetetlen perc volt! A faluból semmi nem látszott, köd takarta. A szürke szőnyeg a kertkapunál kezdődött, és a kápolna keresztje állott csupán ki belőle, de voltaképpen a Mogyorós hegy tömbjéig tartott. Az volt az érzésem, hogy a kapun kilépve a ködszőnyegen eljuthatnék a csillogó aranykeresztig, és keresztvetés után tovaballaghatnék rajta a szemközti hegyig, át az ébredező falu, az országút, a juh- hodály felett. - Ez ebben a pillanatban cseppet sem volt lehetetlen. Miért is ne? A mai hajnal úgyis maga a csoda.- Egy csodával több vagy kevesebb? Meg se kottyan! - dünnyögtem, azután mégis a gyalogúton mentem inkább. Belesétáltam a ködbe, és a Kálvária-domb alatt elértem az országúiig. Felkaptattam a Cennára, és amikor kijutottam a ködből, megálltam hallgatózni kicsit, közben keresztbe vetettem hátamon a puskát, és helyette a fényképezőgépet vettem elő. Már elegendő volt a fény.- Ha jönne valami! - Képzelegtem. Jócskán elmúlott öt óra. Ilyenkor díszlet csupán a puska, mégis szívesen hoztam magammal, hátha nemcsak az ördög nem alszik, hanem a szerencse is álmatlanságban szenved olykor - éppen, amikor engem lát - gondoltam.- Eddig ugyanis, elég jó alvónak mutatkozott - tettem hozzá fanyarul. SELEJTBIKA A magasréti bika után jártam idestova két éve. Visszarakott, bal száron gyilkos, jobb száron villás öreglegény. Agancsa nem lesz a fal dísze senkinél. Eddig összedöfködött egy csomó ígéretes bikát, és nagyon Bodor Miklós László
