Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Bodor Miklós László: Magasréti bika (novella)
Bodor Miklós László jó volna végre kivenni az állományból! Nem azért vénült meg, mivel korábban értékes lett volna a trófeája, hanem, mert inkább módfelett tudott vigyázni magára nyársas korában is. Ki volt őkelme már szemelve mindenkinek, de talán valaki a vadásztársaságból besúgója lehet...? - Mert ma is él. Aki kimegy rá, az többnyire dühöngve jön vissza:- Ez akkor is itt lesz kiváló egészségben, amikor mi mind rég a temetőben leszünk! - Lökte tavaly a puskáját a támlára kékre fagyott Laci barátom, s még decemberben is ki-kijúrt utána, de akkorra a vén jószág valahol a szomszéd területen, a Magas-Börzsöny ki tudja melyik oldalvölgyében ette a kirakott szénát. Idén én vagyok a soros. A bika itt van, az bizonyos. Láttam magam is, amikor fenn, a kopaszhegyi kereszt mellett ültem. Persze, őkegyelmessége az onnan légvonalban nyolc kilométerre lévő Magasréten volt látható. Odajutni egy csomó névvel-címmel ellátott völ- gyön-árkon, meg ugyanannyi névtelen tüskön-bokron át lehet, ami fél napi cserkészetet jelent. Helyét elég jól tartva hallatszik jellegzetes, rekedt bőgése, a nyomai is többé- kevésbé azon a tájékon megfigyelhetőek. - De csupán a nyomai. Egyik nap vadászmesterünk, János, hangos csörtölést, verekedésre utaló zajt hallott a magasréti újulatból. Vendéggel volt, egy „hazajáró” német vadásszal. Ösz- szenéztek, lekuporodtak egy bodza mellé, mert a zaj feléjük közeledett. A csapatbika zavarja valamelyik kontárt - gondolták. A verekedés zaja közeledett, majd éktelen recsegés, suhángtörés hangja mellett szabályosan kiesett a sűrűből az útra egy bika. Elmondásuk szerint legfeljebb húsz méterre attól a bokortól puffant az oldalára, amely mögött megbújtak. Erősen vérzett, mert a leesés helyén is találtak vért, s jól látszottak a szúrt sérülések rajta, amint felkelt, és elmenekült. Nem volt lőnivaló. Sebeit talán kiheveri, és egyszer majd érdemes bika lehet belőle... Az „öreg” ekkor egy pillanatra látható volt, talán meg is tudta volna a vendég lőni, de a fejét rázta:- Selejt - legyintett rá. Az öreg bikát azóta senki nem látta, de ottlétének minden más jele: állandóan friss hulladék, nyomok, a már rég ismert morgós bőgés naponta tudatta, hogy itt van, csak meg kell őkelmét találni! Ennyi a dolog titka, csak éppen a megtalálással van mindig a bökkenő. LESHELY Az akác már sárgában játszik, s az öreg vadkörtefa színei is káprázatosán szépek. Jó helyen áll, két hegy között a nyeregben, kis tisztáson díszük. Mikor gyümölcseit éretten hullatja a messze környék minden édesszájú vadja itt ad találkát. Régen elérett a gyümölcs. A fa körül öregek a túrások, de azért mégsem nép-
